Az elkövetkezendő napokban megosztok veletek egy-két történetet, aminek a szem és fültanúja voltam. Nem minősíteni szeretnék senkit, hanem szeretném a gyermekek verbális (vagy fizikai) bántalmazásának számát csökkenteni. „Szerencsére” mostanában verbális bántalmazásokat láttam csak, de éppen elég az is ahhoz, hogy gyermekeink sorsát egy életre megpecsételjük.
ANYÁK, ÉN VELETEK VAGYOK NEM ELLENETEK!
3. rész
Helyszín, Balatonföldvár vasútállomás
Anyuka három gyerekkel. Kettő kislány – ha jól emlékszem – de az egyik gyermek biztosan egy édes kisfiú. 5-6 éves lehet. Mosdóba igyekeznek. Kisfiú a fiú bemegy, és végzi a dolgát. Kislány bambán fagyit nyal, miközben anyja „noszogatja” (inkább ezt a szót használom, mert ez szalonképesebb).
– Menj WC-re, biztos nem kell?! Mert ha oda érünk (ahova) ott már nem lehet!
Kisfiú (a kis cukiság) közben végez, és mivel a férfi mosdó részlegének ajtaja nyitva áll, anyuka nem is tűr halasztást, beáll az ajtóba, és az alaposan kezet mosó kisfiúra rászól:
– Siess már! (nem elég ám egyszer, még folytatja…) Csináld már! Igyekezz! Mosd már meg a kezed! (közben ránéz a kint mosdóra várakozókra, és szánalmas arcot vágva megszólal): – Jaj, ez a gyerek…
Na, jó. 30 másodperc alatt hangzott el vagy 4 gátló parancsot magában hordozó mondat, holott a kisfiú senkinek nem volt útban, csak valószínűleg a saját édesanyjának…
A „Siess!”, az egyik gátló parancs, amit a gyerekek számtalanszor hallanak.
A kisfiú SORSA ezzel megpecsételődött…
Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a kisfiú olyan felnőtté válik, aki azt hiszi, hogy a környezete csak akkor fogadja el őt, ha minél gyorsabban, minél több feladatot végez el egyszerre. Majd az egész életét rohanásban fogja tölteni, mégis mindig állandóan késni fog.
Zsonglőrként fog egyszerre száz feladatot csinálni vagy elvégezni, miközben persze nagyon lelkes marad, ezért remek munkatárssá válik. Viszont másokat állandóan sürgetni fog, sokszor olyan dolgokon aggodalmaskodik majd, amihez tulajdonképpen semmi köze. Türelmetlen lesz, kapcsolatai fokozatosan megromlanak, és mindezek hozományaként megfelelési kényszerrel fog küzdeni. Így tehát, sosem lesz tökéletes, ami állandó szorongást és csalódást fog okozni neki. Így a kisfiú sorsa ott a mosdóban (is) megpecsételődött, és csak remélem, hogy felnőttként ráeszmél ezekre a dolgokra, és sikerül neki majd teljes életet élnie, és az állandó kapkodás miatt nem válik pánikbeteggé.
Keress bizalommal!
#petkiildi#horvathtokareszter#coaching#gyermekbantalmazas
Fotó: Horváth Tokár Eszter
Névjegy: clcme.eu/esztertokar
