(2.rész)
Az elkövetkezendő napokban megosztok veletek egy-két történetet, aminek a szem és fültanúja voltam. Nem minősíteni szeretnék senkit, hanem szeretném a gyermekek verbális (vagy fizikai) bántalmazásának számát csökkenteni. „Szerencsére” mostanában verbális bántalmazásokat láttam csak, de éppen elég az is ahhoz, hogy gyermekeink sorsát egy életre megpecsételjük.
ANYÁK, ÉN VELETEK VAGYOK, NEM ELLENETEK!
2. rész
Helyszín, Balatonföldvár strand
Apuka kissé pocakos, haja lófarokban, kislányával fagyit vesz. Azaz csak venne, ha a kislány el tudná mondani érthetően mit szeretne. A kislány háta hajlott, haja két ágban befonva. Én a lányommal ülök, és éppen kávézunk, mindketten a jelenetet figyeljük.
Kislány halkan kér. Túl halkan. Ezért apuka rászól, legalább háromszor:
– Mondd már érthetően!
– Mondd hangosabban!
– Nem hallják! Akkor inkább mégsem kérsz?!
A kislány háromszor! próbál fagyit kérni érthető hangnemben, nem sikerül. Talán negyedikre. Közben megjelenik anyuka, egy másik kislánnyal a kezében, aki egy sárga színű műanyag locsoló kannát szorongat. A fagyit kérő kislánynak is van locsoló kannája, szép rózsaszín, szintén műanyag. Körülbelül 10 deka lehet? Vagy annyi sem? Mármint a kanna súlya. Merthogy a fagyit (túl) csendben kérő kislány a műanyag kannáját édesanyja lábára ejti, aki unott arccal, egy szájhúzás kíséretében ránéz, és megdorgálja: „Most pont az én lábamra kellett ejtened?” A kislány a nehezen megszerzett fagyijával szótlanul lehajol, és felveszi a kannát.
A 20 éves lányom is kiakadt ezen a jeleneten, hát még én! Az én lányom szerint ez a magatartás megalázó a kislány számára.
ÖSSZEFOGLALÁS
A kislány háromszor lett minősíthetetlen stílusban utasítva kb. 60 másodperc alatt, majd még meg is lett dorgálva, és számon lett kérve kritizáló hangnemben. Először is az, hogy a kislány önbizalomhiányos lesz felnőtt korban, szinte garantálható. Már most látszik a kislány tartásán, hogy az önértékelése alacsony. Még nem is tudja mit jelent ez a szó, már nyakig benne van.
A KISLÁNY SORSA FÖLDVÁRON ÍRÓDOTT
Mindkét szülője kritikus. A kislány pont abban az életkorban van most, hogy ez szépen be is rögzül. Apuka utasítja… A kislány felnőtt korában nagyon nagy valószínűséggel apához hasonló férfit fog választani. Így párkapcsolatában a kislány szintén utasítva lesz, így alárendelődik. A párja lesz a kritikus szülő ebben az esetben, és ő marad az örök gyermek. Ezért tehát szinte borítékolható, hogy nem lesz egészséges párkapcsolata felnőtt korban, mert egy párkapcsolatban két „felnőttnek” lenne érdemes jelen lenni, nem pedig egy „szülőnek” és egy „gyermeknek”. (Megjegyzés: A „szülő” jelen esetben a már „felnőtt” fagyis kislány, aki évszám szerint felnőtt lesz, de a párkapcsolatban gyermek marad). Nincs mit szépíteni ezen. Ennek a kapcsolatnak nem lesz boldogság a vége.
De megtörténhet az is, hogy a kislány lesz az utasítgató, és ő választ magának olyan párt, akit irányíthat és kritizálhat. Míg végül eljut oda, hogy 36 évesen csodálkozni fog, hogy miért nem boldog, és mi az oka annak, hogy nem működnek a kapcsolatai… és ez csak egy példa volt a felnőtt kori elakadásaiból, hiszen lehet még önbizalomhiányos, megfelelési kényszeres, vagy egyszerűen meg fogja kérdőjelezni a saját létezését is, hiszen őt mindig megkérdőjelezték – mert bármit csinált az úgy nem volt jó.
Keress bizalommal!
Fotó: Horváth Tokár Eszter
clcme.eu/esztertokar
