Vannak napok, amelyek kimaradnak, és nem írok. Ilyenkor annyira elfáradok a nap végére, meg tele van a fejem gondolatokkal, hogy egyszerűen „túlterhelődök”.
Ilyenkor nem tudok írni. Általában ilyenkor estére elcsendesedek. Tegnap este olvastam, egy könyvet a VÁLTOZÁSRÓL. Érdekes gondolatok vannak benne. Még Ilyés Gyuszi barátom ajánlotta nekem ezt az olvasmányt. Nem hiába. Majd biztosan erről is fogok írni.
Öblítő illat van Dorci házában.
Mostam. Szeretek mosni. A lányom, Panni is szeret mosni. De ő még jobban, mint én. Vicces.
Kicsit takarítottam is, felsöpörtem, és gondoltam majd lefotózom nektek a házban a köveket.
Itt kőházak vannak. A falak általában nem téglából, hanem kövekből készülnek. A sok eső és a páratartalom miatt minden kicsit nyirkos. A föld, az utak, a házfalak.
Repedtek a homlokzatok, az aljzatok, repedés húzódik a mennyezeten át. Függőlegesen, és vízszintesen is.
Szóval miközben Dorci ablakainak üvegét törölgettem, észrevettem, ahogy pörög le a festék az ablakkeretekről. Így nagyon óvatosan értem az üveghez, ami szintén itt-ott repedt. Azonban ritkán párásodnak. Lekapcsoltam a fűtést, és engedem be a friss Toscanai levegőt, meg a napfényt.
Megint a konyhában ülök. Ettem a tegnapelőtt magamnak főzött levesből. Merthogy – nem győzöm elégszer hangsúlyozni – ugyebár az Öngondoskád fontos. A legfontosabb összetevője az életnek. Ha TE nem vagy jól, hogyan legyenek jól a körülötted élők.
Íme a RECEPT:
Óvatosan érj magadhoz. (Mint ahogy én érek Dorci ablak üvegeihez.)
A lehullott, rólad lepergett sebeket seperd fel, majd öntsd egy képzeletbeli tartályba. Egy olyan tartályba, ahova bármikor visszanyúlhatsz, hogy lásd, azok a sebek bár ott vannak, elhozták neked a gyógyulást. Mert képes voltál azokból tanulni, és ez által fejlődni.
FEJLŐDÉS.
A fejlődéshez nincs nagyon másra szükséged, csak magadra, némi felelősségvállalásra és felismerésekre.
Ha elakadsz, jól jön olyan támogatás, ami megtart. Ami elkísér, és felsegít, ha útközben megbotlasz, vagy elfelejted tartani az irányt.
JEGYZETELJ.
Írj sokat, hogy később a jegyzeteid elő tudd venni, és vissza tudj tekinteni a fejlődésed különböző és izgalmas szakaszaira.
LÉGY JELEN.
A jelenben élj, a jövő még nem létezik, a múlt meg már elmúlt. Szoktam mondani, hogy annyira megyek vissza a múltba, hogy a jelenben JÓL legyek. Hogy jelen tudjak lenni.
Ha látsz egy szép virágot, állj meg, és fúrd bele az arcod a szirmaiba, hogy érezd az illatát. Érezd, ahogy él.
Itt a sarkon fréziák vannak. Minden nap megállok, amikor odaérek hozzá, és megszagolom őket. A virág maga az élet, és tökéletes mintája lehet a fejlődésnek. Ahogy tavasszal előtör a földből, erőre kap, míg végül kivirágzik.
Ha ősszel látod, ahogy hullanak a falevelek, állj meg, és nézd őket pár percig. Csodálatos, ahogy felkapja a szél, és táncolnak körbe – körbe a föld felett. Lebegnek, míg végül földet érnek.
Táncolj te is, a föld felett, aztán állj két lábbal a talajra, és érezd, hogy élsz. Virágozz.
Figyeld a szíved dobbanását, amíg teheted. Szívd magadba az élet minden apró rezdülését, figyelj másokat, és csak azt vidd el magaddal belőlük, ami hasznos lehet a számodra.
NE ÍTÉLKEZZ.
Ne ítélkezz mások felett, ne bánts másokat, mert nem tudod kinek mit adott a múlt, kinek milyen sebei vannak, inkább segíts leporolni azokat, ha úgy érzed, szívesen segítenél. Ha nem, menj tovább, nem a te életed. Nem a te felelősséged.
Ne vedd magadra mások fájdalmát, épp elég jutott belőle neked is. Nem a te életed, nem a te felelősséged.
Ha valaki szomorú, hagyd, hogy az legyen. Ne tedd érvénytelenné az érzéseit, ahogy a saját magadét se tedd azzá. Éld meg a szomorúságot, hogy utána virágozhass, mint itt a fréziák a sarkon.
NE NEHEZTELJ.
Magad miatt. Felesleges. Nem azt jelenti, hogy ha valaki megbánt téged, akkor azt felejtsd el. Legyél óvatosabb, nézd meg az embereket, azokat akik körülvesznek, és ha számodra mérgező egy kapcsolat, menj tovább. Nem érdemes oda menni, ahol minket bántanak, vagy vedd észre, ha olyan emberekhez vonzódsz, akik számodra ártalmasak. Mert ez is lehet egy minta, amit követsz, ha hagyod, hogy bántanak.
HÚZZ HATÁRT.
Ne falakat emelj, csak építs magadnak egy biztonságos határvonalat, amit tartasz, amikor valaki azt át akarja lépni azért, hogy bántson.
BÁNJ JÓL MAGADDAL.
Szeresd meg magad, hogy jól tudj egyedül lenni. Nézd meg magad a tükörben, vetkőzz le, és szeresd meg a tested, amibe bújtál itt a földön, hogy itt ÉLJ.
Szeress rajta minden apró heget, szeresd a látványát, szeresd, ha életet adtál, és annak a hegei vannak a testeden. Szeresd a bőröd, amely megóv. Szeresd a szeplőket, az idő múlását. Szeresd meg a ráncokat a szemed körül, az arcodon. Nézz bele a saját szemedbe, nézd meg a retinád, az arcodba omló hajfürtöket. Szeresd mindazt, aki vagy, akivé váltál. Most itt a jelenben.
Végül vegyél egy nagy levegőt, fújd ki, és szívd újra teli a tüdőd.
Ez vagy Te.
Maga az élet.
És ez épp elég.
