KÉNYELMETLEN SZÁMODRA A TÉMA?
Mi az oka ennek? Azért, mert elképzelhető, hogy Te is érintett vagy? Egyszerűbb nem oda nézni?
Az egyik gyermekbántalmazásos esetemnél azt mondta a családsegítő munkatársa, hogy nagyon köszönik a munkám, „külsősök” nem szoktak jelezni.
Azóta is döbbenten állok ez előtt a mondat előtt, és nem is igazán tudom hova tenni.
Én nem állítom, hogy mindenkinek kötelessége menteni a másik ember életét, és ez nem is lehetséges. Azonban mi az, amit tehetsz, vagy mire érdemes figyelned munkáltatóként, vagy szülőként, akár szomszédként, összefoglalom. A többi már rajtatok múlik.
A BÁNTALMAZÁS JELEI A MUNKAHELYEN
Felnőttek esetében – lehetséges jelek
Viselkedésbeli jelek. Szokatlan visszahúzódás, zárkózottság. Szorongásos tünetek, túlzott éberség (hipervigilancia). Indokolatlan félelem bizonyos személyektől vagy helyzetektől. Megváltozott viselkedés a párja közelében – pl. rettegés, engedelmesség. Gyakori, nehezen megmagyarázható hiányzások a munkahelyről. Alvászavar, kimerültség, koncentrációs nehézségek. Hirtelen teljesítményromlás vagy szélsőséges stressz.
Példa: Aki mindig mindent eltűr (engedelmesség), akivel lehet üvöltözni a munkahelyén, és nem szól semmit, az valószínűleg segítségre szorul. Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy otthon fizikailag bántalmazva van. Azonban egy ilyen viselkedéssel élő ember minden esetben elnyomja a saját szükségleteit, nincs önbecsülése, és nem tudja kifejezni az érzéseit. Ha ez menne neki, akkor valószínűleg az is menne, hogy segítséget kérjen, vagy jelezzen ha valaki megüti.
A DURVÁBB JELEK
Fizikai jelek
Ismétlődő sérülések, zúzódások (különösen arc, kar, nyak, csukló körül). Sérülésekre adott szokatlan, ellentmondásos magyarázatok. A test elfedésének állandó vágya (pl. melegben is hosszú ujjú ruha)
Kommunikációs jelek
Bűntudat, önhibáztatás („Mindent én rontok el…”). Elkerülő válaszok, ha a magánélet kerül szóba. Megfélemlítettség érzékelhető a beszédmódból.
VAN –E FELADATUNK EZZEL MUNKÁLTATÓKÉNT, VEZETŐKÉNT?
IGEN VAN!
A munkáltatók felelőssége nemcsak a munkavégzés körülményeinek biztosítására korlátozódik, hanem arra is, hogy olyan környezetet teremtsenek, ahol a dolgozók biztonságban érzik magukat — testi, lelki értelemben is.
Ez többek közt jelentheti
Érzékenyítő tréningek szervezését, olyan HR-politikák bevezetését, amelyek figyelembe veszik a bántalmazás lehetséges jeleit, bizalmas jelzési lehetőségeket, kapcsolódási pontokat professzionális segítő szervezetekkel.
Ha csak sejtjük, kell-e lépnünk?
Igen, de óvatosan és tisztelettel.
Nem arról van szó, hogy „bele kell avatkoznunk”, hanem hogy teret és lehetőséget kell adnunk a bizalom kiépítésére. Fontos, hogy ne kényszerítsünk senkit megosztásra, de jelezzük, hogy nem vagy egyedül. Egy empatikus kérdés, egy „ha bármiről beszélnél, itt vagyok” mondat sokat jelenthet.
Van-e felelősségünk az áldozatvédelemben, megelőzésben?
Igen, a társadalmi felelősségvállalás része, hogy ne csak „munkatársként”, hanem emberként is jelen legyünk. Egy munkahelyi közösség lehet az első olyan tér, ahol az áldozat meghallgatásra talál, és erőt kap a továbblépéshez.
Kollégaként tehetsz -e bármit?
Igen, nagyon is!
Figyeljünk a jelekre, de ne címkézzünk. Ne erőltessünk bizalmat, de ne is zárjuk ki a másikat. A „nem nézünk oda” gyakran a bántalmazó legjobb szövetségese. Ha valaki megnyílik, hallgassuk meg ítéletmentesen, és támogassuk abban, hogy professzionális segítséghez jusson.
Mi fér bele egy biztonságos munkahelyi közösségbe?
Empátia
Nyitottság
Támogató kultúra
Zéró tolerancia a bántalmazással szemben (bármilyen formáját is öltse az, akár munkahelyi, akár otthoni)
A BÁNTALMAZÁS JELEI GYERMEKEKNÉL
Gyermekek esetében – lehetséges jelek
Viselkedésbeli jelek. Szokatlan viselkedésváltozás: túlzott engedelmesség, agresszió vagy visszahúzódás. Félelem bizonyos felnőttektől, főleg ha azok a szülők vagy gondviselők. Regresszív viselkedés (pl. bepisilés, dajkanyelv használata nagyobb korban). Alvászavar, rémálmok, fokozott szorongás. Szociális izoláció, barátok hiánya. Iskolai teljesítmény hirtelen romlása, gyakori hiányzások. Rendszeres késések vagy nem akar hazamenni.
Fizikai jelek
Megmagyarázhatatlan sérülések (zúzódás, égés, vágás), különösen ismétlődőek. Ápolatlanság, elhanyagoltság (piszkos ruha, alultápláltság). Fájdalom üléskor vagy járáskor (szexuális bántalmazás jele is lehet).
Kommunikációs jelek
Erőszakos vagy szexuálisan túlfűtött játék vagy beszéd – életkornak nem megfelelő „Balesetekről” szóló történetek ellentmondásai. Állandó bűntudat vagy önhibáztatás.
Mit tegyél, ha gyanú merül fel?
Figyeljünk a gyermekre empátiával. Ne erőltessük azt, hogy kimondja mi történt, de jelezzük, hogy bizalommal fordulhat hozzánk, ha szüksége van ránk.
Ajánljunk fel segítséget. Például egy bizalmas beszélgetést, elérhetőséget szakemberhez, vagy a megfelelő hatósághoz való fordulás lehetőségét.
Gyermek esetén: súlyos vagy ismétlődő gyanú esetén jogi kötelezettség is van jelzést tenni a gyermekvédelmi szolgálat felé.
KÖTELEZETTSÉGED VAN JELZÉST TENNI!
Írok pár példát: ha egy gyermek a nemi szervéhez folyamatosan tárgyakat nyomkod miközben foglalkozást tartasz neki, vagy beszélgetsz vele és nem 3 éves hanem 10, akkor az egy vészjelző magatartás! Azt a gyermeket bántalmazzák. Általában fizikailag, vagy szexuálisan.
Ha tikkel, akaratlanul grimaszol, de a szülő ezzel kapcsolatban nem vitte orvoshoz, az elhanyagolás, és valamilyen idegrendszeri zavar.
Ha a gyermek 10 -11 évesen a zoofiliáról beszél, és teriánnak képzeli magát, azt a gyermeket vélhetően szexuálisan bántalmazták. Olyan témákat hoz fel, ami nem illik egy 10-11 éves gyermek szájába, főleg ha az szexuális töltetű.
ÖNSÉRTŐ MAGATARTÁS – ÖNGYILKOSSÁG
Ha a gyermek hirtelen csak hosszú ujjas felsőket kezd hordani, vagy nyáron sem akar fürdőruhát felvenni, elképzelhető, hogy sebeket rejteget. Olyan sebeket, amelyeket falcolással „rakott” magára, a lelki fájdalmai enyhítésére.
Ha a gyermek sokat sír, depressziós, majd hirtelen megnyugszik, és nem látni rajta semmi különöset, akkor elképzelhető, hogy öngyilkosságra készül.
GONDOLKODÁSBAN, BESZÉDBEN MEGJELENŐ JELEK, AMELY AZ ÖNGYILKOSSÁGI SZÁNDÉKRA UTAL
Nyílt vagy burkolt utalások a halálra, öngyilkosságra
– „Nem bírom tovább.”
– „Jobb lenne, ha nem lennék.”
– „Bárcsak csak elaludnék, és soha nem ébrednék fel.”
Előzetes „búcsúzás”: levelek, üzenetek, ajándékok osztogatása, kapcsolatok lezárása. Túlzott bűntudat, értéktelenség érzése („Mindenkinek jobb lenne nélkülem.”) Halál vagy öngyilkosság témájának gyakori emlegetése, érdeklődés a módszerek iránt
Érzelmi és viselkedéses jelek
Tartós depresszió, szorongás, reménytelenség érzése. Hangulati szélsőségek: mély letargia, majd hirtelen „megkönnyebbülés” (ami lehet döntés jele). Elszigetelődés: barátok, család, tevékenységek elutasítása. Alvászavar (túl sok vagy túl kevés alvás). Alkohol, drog használatának fokozódása. A jövő teljes kilátástalansága
NA, itt aztán végképp ne fordulj el akkor sem, hacsak a szomszéd vagy!
MI AZ, AMIT TEHETSZ?
Beszélj vele – nyíltan és ítéletmentesen, empátiával, értő figyelemmel Ne félj kimondani: „Aggódom érted. Eszedbe jutott már, hogy árts magadnak?”
Ez nem fogja „beleültetni” a gondolatot – de lehetőséget ad, hogy megossza, ha benne van!
Hallgasd meg, ítélet nélkül!
Ne bagatellizáld: „Másnak is nehéz.” – helyett mondj inkább:
– „Ez tényleg nagyon nehéz lehet neked.”
– „Fontos vagy. Számítasz.”
Bátoríts segítségkérésre:
„Nem vagy egyedül. Tudunk segítséget kérni.”
Segíts neki eljutni szakemberhez – orvoshoz, pszichológushoz, krízisközponthoz
Ne hagyd egyedül, ha komoly a veszély! Ha úgy látod, konkrét veszélyben van, hívd a 112-t! Vidd el kórházba vagy hívd a krízisvonalat!
📞 Fontos segélyvonalak Magyarországon
Kék Vonal (gyerekek, fiatalok, hozzátartozók): ☎️ 116-111 – ingyenesen, éjjel-nappal
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat: ☎️ 116-123 – ingyenes, 0–24 órában
Öngyilkosság megelőzés – online csevegés is elérhető (pl. Kék Vonal, ifjúsági szolgálatok)
AMIT MÉG TEHETSZ SZÜLŐKÉNT, BARÁTKÉNT, SZOMSZÉDKÉNT, PEDAGÓGUSKÉNT, AZ UTCA EMBEREKÉNT
Amennyiben bántalmazást tapasztalsz a környezetedben, vagy gyermeked környezetében, vagy őt magát bántalmazzák pl. az iskolában, azonnal jelezni vagy köteles az észlelést a szülőknek/iskola igazgatójának.
Ha az igazgató nem tesz semmit: HELYTELEN MAGATARTÁS!
Kötelessége kivizsgálnia az esetet, jegyzőkönyvet kell készítenie az esetről, meg kell hallgatni a bántalmazott gyermeket, és a bántalmazót is. Jeleznie kell az illetékes családsegítő szolgálatnak, aki kirendeli az iskolába a pszichológusokat és egyéb szakembereket.
Ha tudomásod van gyermekbántalmazásról, akkor azonnal kötelességed jelezni az illetékes családsegítő szolgálatnak az esetet. ZÁRTAN KEZELENDŐ JELZÉST tudsz tenni, így soha nem derülhet ki, ki tette a bejelentést.
Ugyanezt tudod megtenni az iskolával kapcsolatban, ha az igazgató nem veszi komolyan az ügyet. A kerületileg illetékes családsegítőnél jelenteni kell az esetet, igen, az iskola igazgatót is.
Ha egy gyermeket bántalmaznak a családsegítő nem fogja egyből kivenni a családi rendszerből a gyermeket, hanem gyámügyi védelem alá helyezik, és megkezdődnek a terápiák: egyéni, és családterápiák.
A SZÜLŐK FELELŐSSÉGE IS A BÁNTALMAZÁS JELENLÉTE, VAGY AZ, HOGY A GYERMEK NEM TUDJA MAGÁT MEGVÉDENI, ÉS ÁLLANDÓAN ŐT BÁNTJÁK. Ilyenkor érdemes a határtartást megtanítani nekik (képesek rá!), NEM a fizikai erőszak (üss vissza!)a megoldás.
Amennyiben megtanulják a határaikat tartani, lesz kellő önbecsülésük, ki tudják fejezni a szükségleteiket, érzelmeiket – akkor nem válnak olyan felnőttekké, akikkel ezt az írást kezdtem.
