Dehogynem, és én veletek vagyok!
A fiúk világnapja alkalmából ígértem nektek egy írást, amit most van időm megírni.
Először is szeretném elmondani nektek, hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy van egy kis-nagyfiam. Aki már magasabb, mint én, bár az én magasságomat nem nehéz túlszárnyalni. Máténak pont olyan színű a szeme és a haja, mint amiről mindig is álmodtam. Nagyon szeretem őt(is). A születése egy küzdelem volt, hiszen vele veszélyeztetett terhes voltam, és elkezdett leválni a méhlepényem, ami a tudomány mai állása szerint a következő:
„A leválás miatt romlik a magzat oxigén- és tápanyagellátása, s akár a magzat halála is bekövetkezhet. Az asszonyban fellépő szövődmények közé tartozik az esetleg nagyfokú vérveszteség, a testszerte jelentkező véralvadás az erekben (disszeminált intravaszkuláris koaguláció; DIC), a veseelégtelenség és a bevérzés a méhfal rétegei közé. Az ilyen szövődmény gyakoribb a preeklampsziás terhes asszonyokban és annak jele lehet, hogy a magzat végveszélyben van vagy meghalt.”
*forrás: informed.hu
Máté a 33. hétre született. Az intenzíven egy hónapot töltöttünk el, különböző szövődmények és más kialakult komplikációk miatt. Máté nemsokára 15 éves lesz és makkegészséges. A kórházban az utolsó vizsgálatot végző orvos egy kezében elfért a kisfiam, és az orvos ezzel a mondattal köszönt el: „Ő itt, egy egészséges ember!”.
Életben maradt, velem együtt, és életben van. Óriási trauma volt Máté születése nekem, én még soha életemben nem féltem ennyire.
Máté egy nagyon vicces és életszerető gyermek. Ahogy nőtt, és kezdte kifejezni az érzéseit, megtanítottam arra – és a mai napig is arra tanítom – , hogy fejezze ki azt, amit érez, amit gondol. Bátran. Nyugodtan sírjon, ha sírni támad kedve, és nyugodtan legyen dühös. Ezek az érzések teljesen rendben vannak, és helyük van ebben a világban. Nem szükséges mindig erősnek lenni, nincs mit szégyellni, és ha felvállalja a könnyeit az egyenlő a bátorsággal, hiszen megmutatja, hogy ő is sebezhető. Bár mostanában nem sír, kisebb korában azért előfordult. De nálam mindig vígaszra lelt. Legalábbis remélem ezt ő is így érzi.
Hogy hol hibáznak sokan? (Nem szándékosan!)
Óvodás és kisiskolás korban gyakoriak a „Fiúk nem sírnak!”, a „Fiúk nem félnek” mondatok. Később jön az, hogy „Egy férfi nem sír!”, „Egy férfi megold mindent egyedül!”. Ezzel meg is pecsételődik ezeknek a kisfiúknak, férfiaknak a sorsa. Teljesen ellehetetlenítik őket a szabad érzelmi kifejezéstől, és bántalmazás esetén sem mernek segítséget kérni.
Pedig a kisfiúkat is bántalmazhatják, és kerülhetnek ők is megalázó helyzetekbe. Azok a fiúk, akik a fentiekhez hasonló mondatok hallgatásában részesülnek, kiszolgáltatottabbak lesznek. Az érzéseikkel egyedül maradnak. Nehezebb velük bármilyen kapcsolatot létesíteni, kiépíteni és fenntartani. Legyen ez egy baráti- , munka- vagy párkapcsolat. A szexuális kizsákmányolásban érintett fiúk szükségleteik ellátásában jelenleg rendszerszintű hiányosságok vannak.
Fájdalmas számomra olvasni az arra vonatkozó statisztikákat, hogy a fiúkat milyen hátrányos megkülönböztetés éri. Sokkal több fiúgyermeket kényszerítenek katonai szolgálatra, gyakrabban éri őket halálos kimenetelű erőszak, mint a leánygyermekeket, és még a csecsemőhalálozási ráta is magasabb az ő esetükben. Nincsenek a fiúk egyenlőségét elősegítő államilag finanszírozott programok sem. A támogatás hiányán túl ennek üzenete is van, mégpedig, hogy a férfiak ezen területeken való szerepvállalása nem fontos, ami még inkább gátolhatja a fiúkat, hogy különböző területeken tervezzenek karriert.
Pedig igenis fontos! A férfiak, fiúk fontosak a számunkra, mégsem fordítunk erre kellő figyelmet, és nincs kellő nyitottság arra, hogy meghallgassuk őket.
Nekik is szükségük van az érzelmeik kifejezésére ahhoz, hogy boldogan éljenek! Nekik is szabad sírni, és összeomlani, mert attól még lehetnek bátrak és erősek! Mert továbbra is azt hangsúlyozom, ha a sebezhetőségét felvállalja valaki, az nem egyenlő a gyengeséggel, hiszen óriási kockázatot vállalnak ezek az emberek azzal, hogy ezeket az érzéseiket, félelmeiket kimutatják.
Én továbbra is arra bíztatok minden fiút és férfit, hogy nyugodtan fejezzék ki az érzéseiket, nem ciki és nem gáz! Akkor sem, ha száz kilós izomtömeg van rajtuk. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor majd tovább áll. Aki tiszta szívvel hallgat, az mellettük marad, és neki pont ilyen emberekre van szüksége!
Engedjük tehát a férfiakat is sírni és érezni! Hallgassuk őket szeretettel és megértő figyelemmel, hogy ők is otthonra leljenek.
