Lehet kegyetlen, lehet kritikus, lehet sértő, vagy bántó, lehet kedves, lehet szeretetteljes. Lehet szomorú, lehet magányos, lehet egyedülálló, lehet provokatív, vagy egyenesen bunkó.
Lehet hiteles, lehet hiteltelen, vagy erkölcstelen, vagy becstelen. Lehet vicces is.
A kegyetlenség, kegyetlenséget szül.
Az erőszakos apa, aki a lányait bántja, erőszakos anyákat (vagy apákat) „csinál”. Az erőszakos anya (vagy apa) nem tudja, hogyan szeressen jól, nem feltétlenül veri meg a gyermekét, de elhanyagolja, vagy utasítja, és túl sok elvárást állít vele szembe.
A kritikus anya kritikus gyermeket „csinál”. Aki a saját gyermeke rajzát nem tartja elég jónak, mert ott még nem elég színes, vagy „egyébként is mit akarsz te a világban, amúgy is hülye vagy” mondatokkal „neveli” a gyermekét, jelentős károkat okozva.
Az állandóan szomorú (depressziós) szülő folyton vigasztaló gyermeket csinál, aki vigasztal, csakhogy végre szeressék. Majd túl korán felnőve, felnőtt évszámmal rendelkezve kapcsolnak be a traumái, és a munkahelyén kapott beszólások miatt nyomódnak a trigger pontjai, és azonnal „gyerekben” landol. Sértődik, sír és duzzog, nem tudja az érzelmeit jól kifejezni, és közben „jól” viselkedik, csendben marad, csak végre szeressék… párkapcsolata nincs, mert végül senki nem találja vonzónak a sérüléseivel.
A bunkó szülő, aki elbagatellizálja a gyermeke érzelmeit, és pont leszarja ha a gyereknek fáj valami, vagy éppen szerelmi bánata van, az olyan majdani szülőt nevel, aki a saját gyermeke sérelmeivel sem tud mit kezdeni, és a homokozó vödörbe dugva a fejét fordul el, amikor a játszótéren vagy az iskolában bántják a gyermekét, merthogy az úgysem fájt annyira… és különben is a Pista a hülye, te meg béna, hogy nem ütsz vissza (és az erőszak erőszakot szül), és egyébként a fiúk nem sírnak, és a síró picsogó meg óvodába nem való.
Van akinek vicces lesz a nézőpontja, mert humorral fedi el a saját fájdalmát, amikor bekapcsol az a bizonyos emlék a gyerekkorból, vagy akár felnőttkorból. Tudom miről beszélek, én is csináltam, ez egy hárítási vagy védekező mechanizmus.
Na ezért van egy komoly társadalmi problémára felhívó poszt alatt irónia, sértegetés, és személyeskedés. Úgy nagyjából. Tudtam volna még fokozni.
Most jöhet nekem is a beszólás, hidd el, tudni fogom, hogy nem rólam szól.
Még valami: a felismerés az első lépés a változás felé. Ha nem megy egyedül, bátran kérj segítséget, mert mindig van tovább, és mindig van lehetőség a fejlődésre, változásra. Teljesen mindegy mennyi idős vagy. Én ebben hiszek.
📩 elérsz itt, ha támogatásra lenne szükséged. Nem fogok ítélkezni.
