„Annyi bajom van, még szép, hogy kapsz belőlük!”(Mérgező szülők – Susan Forward)
A gyermek. Elsősorban ők az áldozatok.
Áldozatai annak, ha Te rosszul választasz párt.
Áldozatai annak, hogy ha Te nem vállalod a felelősséget. Áldozatai a nagyszülők mintáinak, amiket tovább hordozol magadban. Áldozatai a gyerekben- vagy éppen a szülői kritikusban ragadt kommunikációdnak.
MIÉRT A GYEREK AZ ÁLDOZAT?
Mert kötelességed szülőként óvni és védelmezni őt, és nagyon nem mindegy, hogy azt milyen formában teszed.
Te is „lehetsz” áldozat, hiszen nincs is jobb, mint az áldozat szerepben díszelegni. (irónia- és azt javaslom, gyorsan gyere ki belőle, példát mutatva – vállald a felelősséget!)
Mivel felnőtt vagy, a te felelősséged elsősorban a változás elindítása, mert ezzel mutatsz példát.
Nem azzal, ha harcolsz, hanem ha kiállsz magadért és a gyermekedért.
Nem azzal, ha kiabálsz, hanem azzal, ha megtanulod mi az az én-közlés, és miért is jobb így határt húzni.
Nem azzal mutatod a példát, ha eszeveszetten dühös vagy.
És azzal sem mutatsz jó példát, ha elfojtod a dühödet.
Azon van a hangsúly, hogyan fejezed ki azt. A düh is egy érzelem. Jöhet bárhol, és érdemes azt is megélni, biztonságos keretek között.
Ha elfojtod a dühödet, a gyermek azt tanulja meg, hogy nem érezhet dühöt. Ha a szobájába küldöd, amikor sír, hogy „bőgj egyedül!” – ártasz neki. Így marad ő egyedül az érzéseivel.
Ha utálod az apját vagy az anyját, ő is utálni fogja. Mert azonosul, mert a gyerek hűséges.
Valóban ez a komfortosabb neked? Gyomorgörccsel otthon lenni és bemenni dolgozni?
Azután csodálkozol, amikor a gyermeked nagykorú lesz és elfordul tőled, aztán szépen lassan mindenki más is. És nem érted, mi történt, pedig te „olyan jól” csináltad. Te nem mondtat azt neki, hogy: „Nem lesz belőled senki!”, te csak azt mondtat: „Bagoly mondja verébnek!”, vagy a szeretet helyett azt, hogy: „Elvisellek”, vagy azt, hogy „Túlérzékeny vagy!”. (Megtörtént eset)
Azt gondolod ezekkel a mondatokkal kíméletesebb vagy?
Elárulom: NEM.
TE mit gondolsz MOST erről?
