A napokban írtam egy cikket a bántalmazásról, és annak a lehetséges felismeréséről, és arról, hogy mit tudsz tenni ezekben a helyzetekben, ha bántalmazást észlelsz.
(Személyes érintettségem révén írom a következő sorokat.)
Most jöjjön ebből kiemelve az öngyilkosság, ami egy nagyon nehéz téma főként azért, mert senki sem szeret róla beszélni, még én sem. Azonban ki, ha én nem?
Miért írom ezt így? Azért, mert életem során ehhez a „jelenséghez” sok közöm volt, és a munkám során –szerencsére elvétve- felmerülhet ez a téma is.
BÁTORSÁG
Miben tudok én segíteni? Abban, hogy időben felismerem, vagy segítek észrevenni másoknak a vészjelző jeleket, és segítek abban, hogy a megfelelő szakembert megtaláljuk. Nem lehet mindenkit minden áron megmenteni, és mivel az „ő élete, az ő döntése” – tiszteletben tartása mellett élek, nem is akarok. De vannak olyan értelmetlennek tűnő esetek, mint a 12 éves kislány esete a napokban, ahol elképzelhető, hogy időben lehetett volna mit tenni?
Nem ítélkezem senki felett, és nem gyanúsítok senkit semmivel, azonban a ma napon a HVG-ben olvasott erről szóló írás felborzolta a kedélyeimet, idézem:
„A tankerület szerint nem bullying vezetett a tragédiához, a Tények viszont úgy tudja, hogy a gyereket rendszeresen csúfolták.”
Ha egy iskolában rendszeres a csúfolódás (lelki bántalmazás), a fizikai vagy szexuális bántalmazás, zaklatás: szeretném jelezni és ismételni önmagam, hogy az iskolának kötelessége arról MINDEN ESETBEN jegyzőkönyvet felvenni, meghallgatni a bántalmazottat és a bántalmazót, értesíteni az illetékes családsegítőt, akik eddigi tapasztalataim szerint mindent megtettek, ami tőlük telt, bármelyiknél is jelentettem a bántalmazás esetét. Hálás köszönet érte! (Ilyenkor a családsegítő foglalkozásokat szervez, és előadásokat tart az iskolában bántalmazás témában, pszichológusokat rendel ki a bántalmazott és a bántalmazó részére.)
Úgyhogy na, NE! Ha egy gyereket csúfolnak rendszeresen egy iskolában akkor a felelősség kérdés köre hogyan is alakul?
Hol van az iskola és a szülő felelőssége ebben az esetben?
Az iskola felelősséget fent leírtam, jöjjenek a szülők:
Akik túlterheltek, fáradtak, frusztráltak, szintén meg nem értettek. Akik vállalkozók, akik munkavállalók, vagy éppen munkanélküliek, akiket súlyt az adózás, a drága bevásárlás, és a háztartás súlya, és még ott egy gyerek is, aki netalán depressziós.
Melyiket hagyják hátra a legtöbben?
A gyereket.
Miért?
Fogalmam sincs. Erre azok a szülők tudnak válaszolni, akik szemet hunynak a felett, hogy a gyerek bezárkózik a szobájába, naphosszat sír, vagy falcol (vagdossa magát). Észre sem veszik.
Miért?
Mert észre sem akarják venni.
Miért?
Mert úgy kényelmesebb.
Elhiszem, és megértem. Csak közben az a gyerek dönt: megnyugszik, és eldönti:
„ÉN INKÁBB MEGHALOK.”
„Senkinek sem vagyok fontos, senki sem hallja meg, amit mondok, senki sem veszi észre a könnyeimet, a szomorúságomat senki sem ölel meg, senki sem mondja azt, hogy szeret, bármit is teszek az rossz, helytelen, hülye vagyok, és csúnya, meg lányként fiúnak nézek ki – hiszen mások ezt mondják az iskolában, vagy az utcán, amikor hazafelé tartok.”
Miért nem hallod ezt meg?
Mert elnyomja a sok szar az agyad, s közben az a gyerek, akire vágytál – jobb esetben- haldoklik a testében.
Mert Téged sem hallottak meg, és egyszerűbb úgy tenni, mint a te szüleid, hiszen te is túlélted.
DE NEM VAGYUNK EGYFORMÁK!!!!!
Amit te elviseltél, azt nem biztos, hogy a gyermeked el akarja viselni. A „nem fáj az annyira” neki nem jön be, mert neki annyira de annyira fáj.
Mérhetetlenül szomorú és dühös vagyok, miközben egy kislány felakasztotta magát. Közben megtudtam, hogy egy kisfiú ugyanezt tette egy másik megyében, 14 évesen pár hónappal ezelőtt. Édeseim, annyira mérhetetlenül sajnálom! Csak remélem békére leltetek valahol.
Ti itt mind, vezetők, alkalmazottak, szülők, mit tesztek egy ilyen helyzetben?
Kértek, vagy mertek segítséget kérni?
Nem azért vannak a JÓ szakemberek, hogy ítélkezzenek, hanem azért, hogy segítsenek!
Ha legkisebb jelét is látod annak, hogy a gyermeked (vagy barátod, kollégád) nincs jól, azonnal jelezd!
Ismétlésként a jelek, amire érdemes odafigyelned gyermekek esetében (is)!
ÖNSÉRTŐ MAGATARTÁS – ÖNGYILKOSSÁG
Ha a gyermek hirtelen csak hosszú ujjas felsőket kezd hordani, vagy nyáron sem akar fürdőruhát felvenni, elképzelhető, hogy sebeket rejteget. Olyan sebeket, amelyeket falcolással „rakott” magára, a lelki fájdalmai enyhítésére.
Ha a gyermek sokat sír, depressziós, majd hirtelen megnyugszik, és nem látni rajta semmi különöset, akkor elképzelhető, hogy öngyilkosságra készül.
GONDOLKODÁSBAN, BESZÉDBEN MEGJELENŐ JELEK, AMELY AZ ÖNGYILKOSSÁGI SZÁNDÉKRA UTAL
Nyílt vagy burkolt utalások a halálra, öngyilkosságra
– „Nem bírom tovább.”
– „Jobb lenne, ha nem lennék.”
– „Bárcsak csak elaludnék, és soha nem ébrednék fel.”
Előzetes „búcsúzás”: levelek, üzenetek, ajándékok osztogatása, kapcsolatok lezárása. Túlzott bűntudat, értéktelenség érzése („Mindenkinek jobb lenne nélkülem.”) Halál vagy öngyilkosság témájának gyakori emlegetése, érdeklődés a módszerek iránt
Érzelmi és viselkedéses jelek
Tartós depresszió, szorongás, reménytelenség érzése. Hangulati szélsőségek: mély letargia, majd hirtelen „megkönnyebbülés” (ami lehet döntés jele). Elszigetelődés: barátok, család, tevékenységek elutasítása. Alvászavar (túl sok vagy túl kevés alvás). Alkohol, drog használatának fokozódása. A jövő teljes kilátástalansága
NA, itt aztán végképp ne fordulj el akkor sem, hacsak a szomszéd vagy!
MI AZ, AMIT TEHETSZ?
Beszélj vele – nyíltan és ítéletmentesen, empátiával, értő figyelemmel Ne félj kimondani: „Aggódom érted. Eszedbe jutott már, hogy árts magadnak?”
Ez nem fogja „beleültetni” a gondolatot – de lehetőséget ad, hogy megossza, ha benne van!
Hallgasd meg, ítélet nélkül!
Ne bagatellizáld: „Másnak is nehéz.” – helyett mondj inkább:
– „Ez tényleg nagyon nehéz lehet neked.”
– „Fontos vagy. Számítasz.”
Bátoríts segítségkérésre:
„Nem vagy egyedül. Tudunk segítséget kérni.”
Segíts neki eljutni szakemberhez – orvoshoz, pszichológushoz, krízisközponthoz
Ne hagyd egyedül, ha komoly a veszély! Ha úgy látod, konkrét veszélyben van, hívd a 112-t! Vidd el kórházba vagy hívd a krízisvonalat!
📞 Fontos segélyvonalak Magyarországon
Kék Vonal (gyerekek, fiatalok, hozzátartozók): ☎️ 116-111 – ingyenesen, éjjel-nappal
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat: ☎️ 116-123 – ingyenes, 0–24 órában
Öngyilkosság megelőzés – online csevegés is elérhető (pl. Kék Vonal, ifjúsági szolgálatok)
A legfontosabb, hogy NE BAGATELLIZÁLD EL a gyermeked érzéseit, azért, mert a te érzéseiddel sem foglalkoztak, és túlélted.
Nem az ijesztgetés a cél, hanem a figyelem felhívása.
Nézd meg a Netflixen a „13 okom volt rá” c. sorozatot. Utána a Kamaszokat. Az első keményebb volt számomra, mert ezen én is átestem.
