Láttam egy képet az interneten a napokban. Nagyon megragadta a figyelmemet. Hozzáteszem, hogy a https://www.nationaldaycalendar.com/…/national-step-in… -szerint, tegnap volt a Pocsolyába lépés világnapja, ahol a cikk végén felhívják a figyelmet arra, hogy EGYSZER ÉLÜNK, és SZÓRAKOZZUNK!
Imádom ezt a képet. Egyszerre látom benne a vagányságot, az életet, az önfeledt gyermeki nevetést, a szórakozást, az élet szeretetét, és azt, hogy éppen ott, ez a két mosolygós lány a PILLANATNAK ÉL. A fotós pedig tökéletesen fotózta ezt le, hogy végül örömünkre ezt velünk is megosszák.
Szeretem, ha valaki ilyen vagány, megmosolyogtat, és jó érzéssel tölti el a szívemet. Ez van akkor, amikor már nem érdekel, mit gondolnak Rólad mások, amikor már nem érdekel, hogy megszólnak, vagy hülyének néznek. Amikor az adott pillanatot és Duna áradását kihasználva mezítláb belelépsz a vízbe, minden külső körülmény ellenére (hideg), mert ilyen csak nagyon ritkán adatik meg! Holnap, vagy holnapután már nem lesz rá lehetőséged! Tegnap ezt megcsinálni: esélytelen.
Nem vagyunk időutazók. A múltban felesleges dagonyázni, a „jövő meg nem létezik” (idézet: King Fu Panda). Vagy itt van ez az idézet, szintén ebből a meséből: „A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent!”
Ahelyett, hogy agyalással töltöd a napot, érdemes figyelned az adott pillanatra. Amikor egy kávézóba térsz, és leülsz, hogy megidd a kávét, érezd a csésze melegét, és a kávé selymes ízét a szádban. Érzed ahogy átmelegíti a tested. Nézz körül. Nézd meg az embereket, az egyik pár éppen veszekszik valamin melletted, a másik mosolyogva ölelkezik. Van, aki szomorú, és van, aki vidám. Ez így van rendjén, mert mindenki azt éli meg, amit neki az adott pillanatban meg kell élnie ahhoz, hogy fejlődjön. Vedd észre a lehulló morzsát az asztalon, ahogy roppan a Croisson a fogad alatt. Vedd észre a múló időt, a perceket, élvezd, ahogy az utcán a szél megsimogatja az arcod. Szeresd az esőcseppeket, vagy húzz esernyőt, és vedd észre a halk eső hangját, a vízcseppeket, ahogy a faágakon az épületek és a város visszatükröződnek bennük.
Ha ez nem megy neked, és úgy érzed szinte be vagy oltva az ellen, hogy a jelenben legyél, gyere el hozzám, és megtanítalak arra hogyan csináld. Nincs abban semmi rossz, ha a hétköznapokban megállsz egy pillanatra, és csak magadra figyelsz. Sőt. Ettől szebb lesz számodra a világ, és békésebb leszel.
Mert akkor vagy békében ha a jelenben élsz.
Köszönöm szépen a képet Tiszavölgyi Dávid -nak, a lányoknak pedig csodás életet kívánok!
Dávid képeit eléritek ezen az oldalon:
https://www.facebook.com/tiszavolgyi.david
Ölelés, Ildi
