Ezt az írást egyik kliensem engedélyével írom. A fiatal hölgy alig múlt 18 éves, és súlyos önbizalomhiánnyal és félelmekkel küzd. A szülők démonjai miatt. A szülők múltja és traumái miatt.
A nagylány nem találja a helyét a világban, nincs párkapcsolata, nem tudja, hogy merre induljon tovább. Azon dolgozunk, hogy saját maga legyen a biztos pont az életében, hogy végre ki tudjon teljesedni, és gyönyörű NŐ –vé érjen az én támogatásommal.
Az ő felelősségvállalásával biztosan elérjük a célt. Minden alkalommal pontosan megjelenik, a megbeszélt időben, és bár tele van félelmekkel a maga szép és lassú tempójában haladunk egyenesen előre.
Íme az ő története, és a mondatok amelyeket a fejéhez vágtak, és azok következményei:
1. „Ezt te kreálod magadnak.”
Következmény: Megtanulja, hogy a saját érzései nem valósak. Önmagát hibáztatja minden fájdalomért. Szégyen és bizonytalanság épül be: „velem van a baj”.
2. „Más gyereknek ez meg se kottyan.”
Következmény: Alacsony önértékelés. Folyamatos összehasonlítás, önbüntetés. Az érzékenységét hibaként éli meg, nem adottságként.
3. „Hülye picsa.”
Következmény: Mély női önutálat. Önbizalomhiány a nőiségben, testben, kapcsolatokban. A női identitást szégyenként éli meg.
4. „Fel foglak pofozni.”
Következmény: Állandó félelem a konfliktustól. Alárendelődő működés. A biztonság és szeretet összekapcsolódik a félelemmel.
5. „Nem érdekel a nyavalygásod.”
Következmény: Az érzéseit el kell rejtenie, el kell fojtania. Nem tanul meg segítséget kérni. A saját fájdalmát is lekicsinyli – így soha nem gyógyul.
6. „A szép szóból nem értesz.”
Következmény: Megtanulja: csak akkor figyelnek rá, ha baj van. Belül elhiszi, hogy „rossz gyerek”, „nehéz eset”. Folyamatos megfelelési kényszer.
7. „Egyetlen igazság van, ami a miénk.”
Következmény: Nincs jog saját véleményhez. Önálló döntések bénulása. A világot veszélyesnek érzi, önmagát alkalmatlannak.
8. „Nem vagy rá képes.”
Következmény: Önállótlanság, gyermeki függőség. Félelem a hibázástól. A felnőtté válás megakadása.
9. „Akkor a lányunk hogyan fog kaját szerezni?”
(egy barátnő hányásos betegsége után is csak ez volt a fontos)
Következmény: A gyermek azt tanulja: a teste fontosabb, mint az érzései. Kontroll az evésen keresztül. A szülő szorongása a gyermek testébe épül.
10. „Nem jó, hogy egész nap alszol.”
Következmény: Bűntudat minden természetes testi szükséglet miatt. A pihenéshez való jog sérül. Önbüntetés, testképzavar kockázata.
11. „Miért így öltözöl? Ez nem áll jól.”
Következmény: A személyiség kifejezése veszélyesnek tűnik. Szégyen a megjelenés körül. A női identitás megtörése.
12. „Miért barátkozol ilyenekkel?”
Következmény: A saját emberismeretében nem bízik. Társas kapcsolati szorongás. Magány, izoláció.
13. „Nem kell ez neked.” (tánc, angoltanítás, bármi, amit szeret)
Következmény: A vágyak és örömök megélése leblokkol. A tehetség elfojtása. Vágybűntudat: „nekem semmi nem jár.”
14. „Ide nem mehetsz, ott veszélyes.”
Következmény: A világ veszélyes helynek tűnik. Felnőttkori szorongás és elkerülés. A bizalom totális hiánya.
15. „Más azért jár edzésre, hogy ne barátkozzon.”
Következmény: Elhiszi, hogy ő „túl sok”. Nehezített társas kapcsolódás. Magas visszautasítás-félelem.
16. „Engedd el őket, ez semmi.” (barátnők elvesztésekor)
Következmény: A gyászfolyamat megtörik. Az érzelmi kötődés veszélyessé válik. A lány saját érzéseit nem meri komolyan venni.
17. „Mikor növünk ki ebből?” (amikor valamihez ragaszkodik)
Következmény: A kötődés szégyellnivaló. Az identitás építése megakad. „Gyerek vagyok, nem nő” érzés rögzül.
18. „Nem gyújthatsz gyertyát, felégeted a házat.”
Következmény: A kompetenciaérzés romokban. Minden új helyzet pánikot okoz. A felnőtté válás alapjai hiányoznak.
19. „13 éveske.”
(Így hívja őt az apja, rendszeresen.)
Következmény: Megrekesztett fejlődésérzet: azt üzeni neki, hogy nem nőhet fel. A női identitás és felnőtt szerepek elutasítása vagy szégyene. Belső hit: „Gyerek vagyok. Nem vagyok elég érett. Nem vagyok képes semmire.” A szülő tudattalan érdeke: fenntartani a függést – a lány pedig elhiszi, hogy nem léphet ki belőle. Felnőtt helyzetekben való bizonytalanság, szégyen, önbizalomhiány. Ez a mondat egyetlen szóban írja le a teljes rendszer lényegét: a szülők nem engedik őt felnőni – és ő el is hiszi, hogy nem nőhet fel.
A legtöbb szülő nem rossz szándékból sebez, hanem azért, mert a saját gyerekkori traumáit hordozza tovább: a félelmet, hogy nem elég jó. A szeretetlenséget, a bizonytalanságot, a bántalmazást, és azt, hogy őt sem hallgatták meg.
Amit nem gyógyítasz meg magadban, azt akaratlanul is továbbadod. A családi egység ott kezd helyreállni, amikor a szülő képes belenézni a saját múltjába, felelősséget vállalni, bocsánatot kérni, és megtanulni másképp szeretni. Mert a gyerek akkor kezd gyógyulni, amikor a szülő is elkezd gyógyulni.
Nem az teszi tönkre a gyereket, hogy nem vagy tökéletes szülő, hanem az, ha nem ismered el, hogy hibáztál. Nem az védi meg, ha mindentől óvod, hanem az, ha erősnek látod. A túlféltés nem szeretet, hanem szorongás, amit a gyerek fizet meg. Szülőként az is a feladatod, hogy a saját traumáidat feldolgozd, mert különben a saját démonjaid nevelik fel a gyermekedet.
