Mi az az érvénytelenítő közeg?
Az érvénytelenítő közeg nem más, mint amikor a gyermek érzéseit érvénytelenítik. Amikor nem validálják például a fájdalmát, amikor nem adnak teret az érzései kifejezéséhez. A szülők megtanítják a gyermeket arra, hogy ne érezzen.
A gyermekek önbizalma nem attól alakul ki, hogy folyton dicsérjük őket. Sokkal inkább attól, hogy a belső élményeiket komolyan vesszük, meghallgatjuk és elfogadjuk őket.
Az érvénytelenítő közeg ezzel szemben rendszeresen azt üzeni a gyermeknek, hogy amit érez, gondol vagy megél, az nem helyes, nem fontos vagy nem valós.
Érvénytelentő mondatok lehetnek például:
- „Nincs min sírni.”
- „Ne hisztizz.”
- „Túlérzékeny vagy.”
- „Másnak sokkal rosszabb.”
- „Ne csinálj ekkora ügyet ebből.”
- „Ezen igazán túl kellene már lépned.”
A legtöbb szülő nem rossz szándékból mond ilyeneket. Gyakran ő maga sem tanulta meg, hogyan lehet egy gyermek érzéseit elfogadni és szabályozni. Sok szülőnek magának sincs mintája, hogy hogyan lehet ezt JÓL csinálni. De van egy jó hírem, ez tanulható.
Mit él át ilyenkor a gyermek?
A gyermek számára a szülő a legfontosabb viszonyítási pont.
Amikor fél, szomorú, csalódott vagy dühös, még nem rendelkezik azokkal az érzelmi eszközökkel, amelyekkel önállóan meg tudná nyugtatni magát.
Ezért a szülő visszajelzéseire támaszkodik.
Ha azt hallja:
„Látom, hogy most nagyon szomorú vagy.”
akkor azt tanulja meg, hogy az érzései léteznek és elfogadhatók.
Ha viszont azt hallja:
„Nincs min sírni.”
akkor könnyen összezavarodik.
Egyrészt valamit nagyon erősen érez. Másrészt a számára fontos felnőtt azt mondja, hogy amit érez, az nem helyes, az nem érvényes, és nem elfogadható. A gyermek érzései érvénytelenítve lesznek.
Hogyan hat ez az önbizalomra?
Az önbizalom egyik alapja az önmagunkba vetett bizalom.
Az, hogy elhiszem:
- amit érzek, az valós;
- amit gondolok, annak lehet jelentősége;
- számítok;
- fontos vagyok;
- képes vagyok hatni a világra.
Az érvénytelenítő közeg ezzel szemben gyakran azt tanítja meg a gyermeknek, hogy ne bízzon a saját érzéseiben és megéléseiben. Az érvénytelenítő közeg azt tanítja meg, hogy: ne érezz!
Ilyenkor később megjelenhet a gyermeknél és a felnőtt korban is:
- önbizalomhiány,
- döntésképtelenség,
- túlzott önkritika,
- megfelelési kényszer,
- konfliktuskerülés,
- állandó bizonytalanság.
Miért lesz sok gyermekből megfelelni akaró felnőtt?
A gyermek természetes módon szeretne kapcsolódni a szüleihez.
Ha azt tapasztalja, hogy bizonyos érzéseket vagy viselkedéseket nem fogadnak el, akkor gyakran alkalmazkodni kezd.
Megtanulhatja például:
- nem kimutatni a haragját;
- nem kérni segítséget;
- nem sírni;
- nem kifejezni a szükségleteit.
Ezek a stratégiák rövid távon segíthetik a kapcsolódást.
Felnőttkorban azonban könnyen megfelelési kényszerré, túlzott alkalmazkodássá vagy határhúzási nehézséggé válhatnak.
Mit tanul meg egy validáló közegben nevelkedő gyermek?
A validáló közeg nem azt jelenti, hogy minden viselkedést elfogadunk.
Azt jelenti, hogy az érzéseket elfogadjuk, miközben szükség esetén határokat tartunk. Egy gyermeknek kellenek a keretek a szabályok, és a szeretettel teli korlátok.
Például:
„Látom, hogy nagyon dühös vagy. Attól még nem üthetjük meg a testvérünket.”
A gyermek ilyenkor egyszerre tanulja meg azt, hogy:
- az érzései elfogadhatók;
- a viselkedésének vannak határai;
- a kapcsolatai akkor is megmaradnak, ha negatív érzései vannak.
Ez az érzelmi önszabályozás egyik legfontosabb alapja. Így válik egy gyermek mentálisan stabil felnőtté. Az érzéseket kifejezni nem bűn. Nem egyenlő azzal, hogy valaki gyenge, vagy nem szerethető. Az érzéseinket kifejezni bátorság.
Hogyan segíthet a tranzakcióanalízis?
A munkám során gyakran használom a tranzakcióanalízis módszerét, amely segít feltárni azokat a korai döntéseket, tiltásokat és alkalmazkodási mintákat, amelyek gyermekkorban alakultak ki. Ezeket más néven korlátozó hiedelmeknek is szokták nevezni, melyeket magunkkal cipelünk a felnőtt korban is. De ezek a korlátozó hiedelmek egytől egyik felülírhatók.
Az érvénytelenítő közegből érkező embereknél gyakran megjelennek olyan korai tiltások, mint:
- „Ne érezz.”
- „Ne légy fontos.”
- „Ne légy önmagad.”
- „Ne kérj segítséget.”
Ezek felismerése sok esetben fontos lépés lehet az önbizalom erősítése, a megfelelési kényszer csökkentése és az egészségesebb kapcsolatok kialakítása felé.
Gyakori kérdések
Mi az érvénytelenítő közeg?
Olyan családi vagy társas környezet, ahol a gyermek érzéseit rendszeresen megkérdőjelezik, lekicsinylik vagy figyelmen kívül hagyják.
Hogyan hat az érvénytelenítő közeg az önbizalomra?
A gyermek fokozatosan elveszítheti a bizalmát a saját érzéseiben és megéléseiben, ami önbizalomhiányhoz és bizonytalansághoz vezethet.
Összefügg az érvénytelenítő közeg és a megfelelési kényszer?
Igen. Sok esetben a megfelelési kényszer annak a következménye, hogy a gyermek megtanul alkalmazkodni azért, hogy elfogadást és szeretetet kapjon.
Lehet változtatni a gyermekkorban kialakult mintákon?
Igen. A korai alkalmazkodási minták tudatosíthatók és fokozatosan átformálhatók.
Olvasd el ezt a cikkemet is az érzelmi túlreagálás kialakulásáról.
