Tovább gondoltam a tegnapi írásomat, mert azt tapasztaltam, hogy sok esetben történik meg az, hogy vannak olyan emberek is, akik elbagatellizálják mások érzéseit, „problémáit”.
Én azt gondolom, ha például a rendőrség nem mondaná azt, hogy „hülyeséget beszél ez a nő”, „nem kell annyira komolyan venni”, akkor talán jobban felfigyelnének azokra az esetekre, amikor egy nő (vagy férfi!) kétségbeesve bemegy hozzájuk segítséget kérni.
Amikor nekem jó pár évvel ezelőtt azt mondta egy férfi, hogy kibelezi a gyerekeimet, vagy amikor azt mondta egy másik, hogy „úgy meg@pat, hogy vért fogok hu@zni”, azonnal feljelentést tettem. Semmi sem történt. Természetes reakcióm az volt, hogy rettenetesen féltem Akkoriban nap, mint nap rettegtem, és az egyetlen szerencsém az volt, hogy végül nem történt tragédia. De hányan mondhatják ezt el magukról?
Szóval az a tragédia, amikor ezek az attitűdök rendszerszinten is megjelennek – például amikor egy hatóság nem vesz komolyan egy segélykérést, amiből aztán erőszakos cselekmény lesz. Ez nemcsak egyéni hiba, hanem társadalmi probléma is.
Vagy a másik eset(ek) amikor a gyereknek fáj a hasa, és a szülő azt mondja, nem is fáj annyira. Vagy a gyerek haza megy, és nagy nehezen elmondja a szüleinek, hogy bántják az iskolában és meg akar halni, a szülő ugyanúgy beviszi abba a rohadt közegbe. S közben a gyerek a sínekre fekszik, vagy begyógyszerezi magát.
Ezeknek az elbagatellizálásoknak többféle pszichológiai oka lehet egyébként, utána néztem. Lehet egyfajta védekezési mechanizmus az emberek részéről: ha valaki nem tud mit kezdeni a másik fájdalmával, elutasítja vagy lekicsinyli, hogy ne kelljen szembenéznie vele. Ez különösen igaz azoknál, akik saját maguk sem tudják jól kezelni az érzelmeiket. De lehet empátia hiány, kognitív torzítás, ha az illető nem élt át hasonlót, azt hiszi, ez meg sem történhet. Lehet egyszerű rendszer hiba – pl. a rendőrségnél, vagy ha valaki megszokta, hogy az ő érzéseit sem vette komolyan senki, akkor viszi a mintát tovább.
Érdemes lenni sokak érzelmi intelligenciáját fejleszteni.
Nem szabad elbagatellizálni mások fájdalmát! Figyeljünk oda, hallgassunk meg, és vegyük komolyan a segélykiáltásokat, mielőtt túl késő lenne.
Ha bántalmazott vagy vedd fel velem a kapcsolatot!
