Iskolai bántalmazás és a munkáltató felelőssége
A gyermekvédelem nem az iskola kapujában kezdődik és nem is ott ér véget. Ott van a munkahelyeken is. Csak erről még mindig túl keveset beszélünk.
Az elmúlt hónapokban több olyan szülő keresett meg, akinek a gyermeke az iskolai bántalmazás miatt pszichiátriai ellátásba került.
A legtöbb cég nem tudja, hogy amikor egy dolgozója hetek óta szétszórt, a háttérben néha nem munkahelyi probléma áll, hanem egy gyermek krízise.
Sok vezető úgy gondolja, hogy ez magánügy. Pedig nagyon gyorsan munkahelyi kérdéssé válik.
Elkezdődik:
Amikor egy gyermek hónapokon keresztül szorongva megy iskolába, önsértő lesz, vagy pszichés krízisbe kerül, a szülő sem tud ugyanúgy teljesíteni.
- a folyamatos telefonálás az iskolával,
- orvosi vizsgálatok,
- pszichológus,
- hatósági ügyintézés,
- álmatlan éjszakák,
- bűntudat és tehetetlenség.
Másnap pedig ugyanannak a szülőnek be kellene mennie dolgozni.
Körülbelül tíz évvel ezelőtt én is ebben a helyzetben voltam. Sokszor fel kellett állnom a munkából, elkéredzkednem, és közben éreztem a rosszalló tekinteteket. Nem azért, mert nem akartam dolgozni. Hanem azért, mert akkor számomra egyetlen dolog volt fontos: a gyermekem biztonsága.
Végül felmondtam. Nem tudtam előre, mikor csörren meg a telefonom, hová kell rohannom, mi vár ránk másnap. Ebben az állapotban képtelen voltam ugyanazzal a fókusszal dolgozni, mint korábban.
A legtöbb munkáltató ilyenkor csak azt látja:
- romlik a teljesítmény,
- nő a hiányzás,
- csökken a koncentráció.
Pedig a háttérben sokszor egy gyermek próbál túlélni.
A családbarát munkahely azt gondolom nem ott kezdődik, hogy van gyümölcsnap.
Hanem ott, hogy a vezető felismeri: a munkavállaló nem hagyja otthon a gyermekét, amikor belép az iroda ajtaján, és ezzel a tudattal odafigyel RÁ. A munkavállalóra.
A gyermek biztonsága nemcsak családi ügy. Gazdasági kérdés is.
Érdemes lenne erről is többet beszélnünk. Vagy nem?
Miért kerülhet egy kiégett szülő évente milliókba a munkáltatójának?
Nem azért, mert rossz munkaerő. Hanem mert egyedül próbál helytállni. Szó szerint, ahogy nekem is egyedül kellett helyt állnom abban a nagyon megterhelő időszakban.
Ha egy gyermek súlyos iskolai konfliktusba kerül, bántalmazás éri, vagy mentális krízisbe kerül, a szülő gyakran hónapokon át folyamatos készenléti állapotban él.
Nem alszik. Nem eszik. Állandóan ugrásra kész.
Ennek következménye lehet:
• romló koncentráció,
• több hiba,
• gyakoribb betegszabadság,
• csökkenő teljesítmény,
• végül kiégés vagy felmondás.
Egy új munkatárs felvétele, betanítása és a kieső tudás pótlása jelentős költséget jelenthet egy szervezetnek.
Ezért a gyermekvédelem nem csupán szociális kérdés.
Vállalati kérdés is.
Azok a munkahelyek, amelyek felismerik ezt, nemcsak emberségesebbek, hanem hosszú távon stabilabbak is.
A kérdés már nem az, hogy egy cégnek van-e köze a dolgozói családjához.
Hanem az, hogy felismeri-e és elismeri-e, hogy a munkavállaló életének válságai a munkahelyen is megjelennek.
Te cégvezetőként vagy HR-esként felismered, ha a munkavállalód krízisben van?
Vagy csak azt látod, hogy romlik a teljesítménye?
Rá mersz kérdezni arra, hogy: „Otthon minden rendben van?”
Tudod, hogy a dolgozód gyermeke biztonságban van-e?
Mi történik a cégedben akkor, ha egy munkavállaló egyik napról a másikra egy gyermekvédelmi krízis közepén találja magát?
Van erre bármilyen protokollotok?
Vagy ilyenkor egyszerűen azt mondjátok: „Oldja meg otthon.”
Mit tesztek akkor, amikor egy kiváló munkatárs nem azért teljesít rosszabbul, mert lusta vagy motiválatlan, hanem mert éppen a gyermeke életéért, mentális egészségéért vagy biztonságáért küzd?
És még egy kérdés.
Ha holnap a Te gyermekeddel történne ugyanez, Te milyen vezetőt szeretnél magad fölött látni?
Ajánlott kapcsolódó olvasmányok:
Hernádi Judit: Krízisben a kolléga: ha sérült gyermek érkezik (Behaviour Magazin): https://behaviour.hu/krizisben-a-kollega-ha-serult-gyermek-erkezik/?utm_source=chatgpt.com
Hintalovon Alapítvány: Hogyan segíthet a Hintalovon Alapítvány a munkahelyeden?
