Kérlek, gyertek most velem… mesélek magamról.
(Az írás nem saját, de átfordítottam, és egy-két kiegészítést tettem hozzá. Megosztom veletek, mert hasznosnak találom. Ez egy tinédzser gyermek levele a szüleihez. Forrás: Facebook).
Én most abban a korban vagyok, amikor nem tudok tisztán gondolkodni, mert az agyamban a prefrontális kéreg éppen fejlődés alatt van. Tudjátok, az agyamnak ez a része felelős a túlzott impulzivitásomért, és én ezért sem vagyok képes megfelelően azt szabályozni. Egyelőre nem tudok felelősen tervezni, vagy döntéseket hozni. Kérlek legyetek türelmesek velem, mert az agyamnak ez a része 25 éves koromig fejlődhet, és a 25. életévem még távolinak tűnik…
Nem számít az sem, hogy okosnak hisztek.
A tökéletes pontszám a matekérettségin sem véd meg ezektől a normális fejlődési szakaszoktól, amelyeken mi mindannyian átmegyünk. Az ítélőképesség és az intelligencia két teljesen különböző dolog. Nekem az első még nem működik jól.
Azok a dolgok és folyamatok, amelyek az agyamat jelenleg csodálatosan rugalmassá, kreatívvá és szivacsszerűvé teszik, hogy minden tudást magamba szívjak, engem impulzívvá is tesznek. Nem feltétlenül leszek meggondolatlan vagy hanyag, de most biztosan impulzívabb vagyok, mint amilyen majd később leszek.
Szóval: miután valami „hülyeséget” csináltam, vagy elmulasztottam valami „okosat”, akkor azzal nem igazán segítetek nekem, ha úgy néztek rám, mintha tíz fejem lenne.
Ti, felnőttek, a prefrontális kérgetekkel reagáltok a helyzetekre (értelmesen), de én inkább az amygdalámmal reagálok (mandulamag alakú rész a limbikus idegrendszerben – érzelmileg reagál). És amikor megkérdezitek: „- Mégis mire gondoltál?!” – az én válaszom az lesz, hogy nem igazán gondolkodtam.
Legalábbis nem úgy, ahogy ti. Hibáztathattok engem, vagy hibáztathatjátok az anyatermészetet, de akárhogy is, ez van, ez történik, érdemes lesz elfogadni.
Az életemnek ezen a pontján, ennyi idősen is tudom és megértem, hogy szeretsz engem. De nekem most a barátok fontosabbak a családi köteléknél. Örülnék, ha megértenél. Most a barátaimat választom, de tudd, hogy figyellek titeket, a működéseteket, és azt fogom lemásolni és tovább vinni (viselkedésminták) a személyiségemben, amit látok és hallok tőletek.
Kérlek, gyertek tovább velem…
Elmondom, mi az, amit TE MOST TEHETSZ ÉRTEM:
1. Mutass nekem jó példát a felnőtt létre!
Figyelem a viselkedéseteket, és hallom a szavaitokat. Lehet, hogy úgy tűnik neked, hogy nem figyelek, de bízz bennem, hallak és látlak benneteket.
Érezheted úgy, hogy egy áthatolhatatlan kevlármellényt viselek veled szemben, de bízz bennem, a tetteid és a szavaid eljutnak hozzám. Ígérem, ha te továbbra is mutatod az utat nekem, követni fogom, még ha sok-sok kitérőt teszek is, mielőtt elérem a célomat.
2. Engedd nekem, hogy magam oldjam meg a dolgokat!
Ha hagyod, hogy megtapasztaljam a saját tetteim következményeit, ígérem: tanulni fogok belőlük. Kérlek, adj nekem teret és engedd, hogy magam is rájöjjek arra, hol hibáztam, vagy mit csináltam jól. Minél több dolgot tehetek önállóan, felnőtt koromra annál nagyobb lesz az önbizalmam és a rugalmasságom az élethez.
3. Mesélj magadról!
Szeretném, ha elmesélnéd nekem az összes történetet azokról az őrült dolgokról, amiket tinédzserként tettél, és meséld el nekem azt is, hogy mit tanultál belőlük. Aztán adj teret nekem, hogy én is megtehessem ugyanezt.
4. Mutass nekem különböző nézőpontokat!
Emlékeztess engem arra, hogy néha érdemes kívülről ránézni a dolgokra, mintha egy nagy kép lenne. Lehet, hogy miközben te beszélsz hozzám, én majd forgatom a szemem, hümmögök, és úgy tűnik majd, hogy én azt gondolom arról amit mondasz, hogy „hülyeség”. Biztosan azt fogom mondani neked ilyenkor, hogy „Te nem értesz engem!”, vagy „Neked fogalmad sincs arról, min megyek keresztül!”
De hidd el, nagyon is figyelek Rád. Én tényleg figyelek. Kérlek, értsd meg, hogy ilyenkor nehéz számomra bármi mást is meglátni a saját bánatomon túl, amiben éppen nyakig benne vagyok. Segíts nekem abban kérlek, hogy ki tudjak jönni a gödörből, és tudjak a jövőre koncentrálni. Emlékeztess engem arra, hogy ez a pillanat el fog múlni. Ne engedd nekem, hogy beleragadjak.
5. Vigyázz rám!
Kérlek, emlékeztess arra, hogy a drogok, az alkohol és a vezetés nem férnek meg egymás mellett. Kérlek, erősíts meg engem abban, hogy minden veszélyes helyzetből ki fogsz húzni, nem lesz harag, nem lesz kioktatás, nem lesznek felesleges kérdések. Azt is tudasd és éreztesd velem újra és újra hogy mellettem vagy, mellettem leszel mindig, hogy meghallgass, amikor szükségem van rád.
6. Légy velem kedves!
A kedvességet – és minden mást is- tőled tanulom.
Ha megértő és kedves vagy velem, egy nap én is így fogok viselkedni a saját gyermekeimmel. Kérlek, soha ne gúnyolódj velem, és ne légy velem kegyetlen. Ha én azt gondolom magamról, hogy mindent tudok, sőt nálad jobban- kérlek, kezeld ezt humorral. Nagy valószínűséggel te is ugyanígy gondoltad az én koromban. Kérlek, ne csinálj belőle nagy ügyet.
7. Mutass érdeklődést azok iránt a dolgok iránt, amelyek engem érdekelnek és boldoggá tesznek!
Örülnék, ha téged is érdekelne, hogy mi az, ami engem boldoggá tesz, mi az, ami engem érdekel – ha néha napján én úgy döntök, hogy erről szeretnék veled beszélgetni, vagy éppen meghívlak az én világomba.
Meglátod majd egynap, amikor a kamaszkor homálya végül rólam is lepereg, egy magabiztos, erős, megbízható, kedves felnőtt áll majd előtted, pont ott, ahol egykor egy mogorva tinédzser állt. Addig is csatoljuk be a biztonsági öveket,
Kérlek, gyere tovább velem…
Szeretettel,
A te tinédzsered
