3. feladat – Párosítsd össze a szavakat a jelentésükkel (kiemeltem néhányat)
c) vérmező – tanterem
a) panaszdélután – szülői értekezlet
f) villámcsapás – rossz tanuló
e) lélekidomár – osztályfőnök
…mert mi a DIÁK? Egy megszelídítendő ÁLLAT?! A rosszabbul teljesítő gyermek, pedig egy villámcsapás, amely egyébként hatalmas károkat tud okozni?!
A tanterem pedig egyenlő egy csatatérrel, ahol emberek halnak meg és véreznek el!
EMBER! Ki vagy TE, aki ezt a feladatsort összeállítottad? Értem én, asszociáció, meg vicc, DE EZ NEM VICCES!
A nyelv nagyon erős eszköz, és egy gondatlanul megválasztott metafora többet árthat, mint használ!
Megkérdőjelezed a gyermek autonómiáját, azt feltételezed róluk, hogy nem önálló lények, nincsenek önálló gondolataik, és idomításra szorulnak? Egy osztályfőnök jó esetben támogat, inspirál, és nem idomít. Egy gyermek számára ez negatív asszociációt eredményezhet! A szó maga dehumanizáló!
Nem lett volna jobb „lélektámogatónak” hívni az osztályfőnököt?
Az ebben a feladatban használt kifejezések abszolút hordoznak negatív asszociációt, és ha bennem ez felmerült, biztos vagyok abban, hogy másokban is. Értem én: fejlesszük a kreativitást, vicceskedünk, én is vicces „lány” vagyok ám!
De ha egy gyermek magára veszi, hogy ő egy „villámcsapás”, akkor az csökkenti az amúgy is alacsony önértékelését. A „vérmező” és a „panaszdélután”, egyenesen félelmet is kelthet a gyermekben.
Az ilyen jellegű feladatok – amelyek negatív vagy fenyegető szavakkal társítanak hétköznapi helyzeteket – sokkal mélyebb hatást gyakorolhatnak a tanulókra, mint ahogy azt jelen feladat készítői gondolták!
Milyen veszélyei vannak ennek a feladatnak?
Azok a diákok, akik már küzdenek önbizalomhiánnyal, depresszióval vagy szorongással, hajlamosak lehetnek arra, hogy az ilyen szavakat magukra vonatkoztassák. Például a „villámcsapás” szimbolikusan utalhat arra, hogy valaki problémás vagy pusztító hatású, ami tovább rombolhatja az önértékelést.
Ha valaki már a mentális egészség határán van, egy ilyen feladat (akár akaratlanul is) az utolsó csepp lehet a pohárban. Egy negatív kifejezés felidézhet fájdalmas érzéseket vagy önképet.
Ha egy gyerek rossz érzésekkel azonosul a feladattal, és ezt mások megerősítik (akár viccelődve is), az további lelki sérüléseket okozhat.
NAGYOBB KÖRÜLTEKINTÉSRE VAN SZÜKSÉG!
Az iskolai feladatoknak támogatniuk kellene a gyerekek önbizalmát és kreativitását, nem pedig olyan helyzetet teremteni, ahol megalázva vagy kirekesztve érzik magukat. A szavak és a nyelv hatása nagyon erős, különösen fiatal korban, amikor az önazonosság és önértékelés még formálódik.
Az iskolai feladatok kidolgozásánál fontos lenne pszichológusok véleményét is kikérni, hogy az ilyen jellegű hatások elkerülhetők legyenek.
Minden feladatnak olyan narratívát kellene hordoznia, amely építi a gyermek önértékelését és megerősíti a képességeikbe vetett hitet.
Ha egy szülő vagy pedagógus észleli, hogy egy gyermek negatívan reagál egy feladatra, fontos azonnal megbeszélni és tisztázni az érzéseiket!
Ha nem megy egyedül, kérj segítséget!
