MI AZ OKA ANNAK, HA EGY GYERMEK NEM SZÓL A SZÜLEINEK AMENNYIBEN BÁNTALMAZZÁK?

A kulcsszó: a BIZALOM.

Kétféle „típusú” gyermek létezik a világban.

Az egyik MER szólni a szüleinek, ha BÁNTALMAZZÁK a másik, aki NEM. Mi lehet ennek az oka?

Nem a gyermekbántalmazás „bűnöseit” keresem ebben az írásban, hanem szeretnék rávilágítani arra, hogy MI SZÜLŐK igenis! FELELŐSEK vagyunk. Miért is? Mi lehet az oka annak, ha a gyermek NEM MER szólni, ha bántják? És miért MER szólni a másik?

Azt gondolom a kulcsfontosságú szó ebben az esetben: a BIZALOM.

Annyi gondolatom van ezzel kapcsolatban, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Így a saját példámmal jövök:

Azért sem merhet szólni egy gyermek, mert lehet benne egy alapvető szégyenérzet, amit magában hordoz, megmagyarázhatatlanul. Nem vagyok túlzottan spirituális, de hiszek a családállításban, és hiszek a jó terápiás szakemberekben, mert én is hordoztam ezt a bizonyos szégyent magamban, ami nem is az enyém volt, hanem valamelyik felmenőmé. Én sem szóltam a szüleimnek, amikor engem bántalmaztak, de viselkedtem úgy is, hogy saját magamat is bántalmaztam, büntettem (Önsértés – fogok róla írni majd). A bal alkaromon ennek már csak a viszonylag friss tetoválásaim a tanúi, mert ennyi év kellett ahhoz, hogy a traumáimat feldolgozzam. De voltak durvább dolgaim is.

ALAPVETŐEN EGY GYERMEK BIZALMATLANSÁGÁT A SZÜLŐK FELÉ okozhatják kommunikációs problémák, a következetlenség, a negatív példák (negatív családi minták, berögzült korlátozó hiedelmek), a túlzott kontroll és a túlzott elvárások támasztása a gyermek felé.

Hogyan lehet ezen javítani?

Nyitott és őszinte kommunikációval mindenképp. A szülőknek érdemes lenne törekedniük arra, hogy meghallgassák gyermekeiket, és komolyan vegyék az érzéseiket és problémáikat. Nincs ilyen, hogy „katonadolog!”, nincs ilyen, hogy a „fiúk nem sírnak”, és nincs ilyen, hogy „gyere egyél inkább egy sütit!”. (Ez utóbbiból lesz az evészavar, csak megjegyzem halkan.)
A szülőknek érdemes lenne következetesnek lenni a szabályok és elvárások terén.
A szülőknek reális és elérhető elvárásokat érdemes támasztaniuk gyermekeikkel szemben.
A szülőknek teret érdemes adniuk a gyermekeiknek, hogy önálló döntéseket hozhassanak, és megtanulják a felelősségvállalást.
A szülőknek érdemes tudatosan pozitív példát mutatniuk a bizalom és a tisztelet terén.

Miért emelem ki a MUNKA szót?

Azért, mert sok szülő elfordítja a fejét, és a gyermek sírására vígaszul egy csokit nyújt, vagy egyszerűen a sarokba küldi (A köztudatból jól ismert, „Ha leesel a fáról, még jól meg is verlek!” mondat) vagy, mert fiú és ne sírjon már. Vagy sok szülő „fátylat” borít a saját régi rossz emlékeire – pusztán szégyenérzet vagy a félelem miatt – és azokat cipelve tovább tényleg a lehető legjobbat nyújtja a szülői szerepben, de közben érzi, hogy valami nem jó, hogy valami nincs rendben…de mégsem megy szakemberhez. Tovább adja a saját félelmeit, és ugyanaz ismétlődik meg a saját gyermekével ami vele is. Egy ép eszű szülő sem szeretne rosszat a gyermekének. Mégis megtörténik újra meg újra.

A szülő felelőssége a saját jóléte, és az, hogy mit ad tovább a gyermekének. Hogy hogyan alakítja ki ezt a nagyon fontos bizalmat, amíg a gyermek kicsi. Nincs annál rosszabb érzés, ha egy gyermek nem kap a szüleitől megnyugtató vigasztalást.

Milyen kihívások akadályozhatják meg a BIZALOM kialakulását?

1. Kommunikációs problémák

A kommunikáció hiánya vagy nem megfelelő volta az egyik leggyakoribb oka a bizalmatlanságnak. Ha a szülők nem hallgatják meg figyelmesen a gyermekeiket, vagy nem veszik komolyan a problémáikat, a gyermekek úgy érezhetik, hogy nem fontosak a számukra. Ezen kívül, ha a szülők gyakran ítélkeznek vagy kritikusan reagálnak, a gyermekek félhetnek megosztani a gondolataikat és érzéseiket.

2. Következetlenség

A szülők következetlen viselkedése szintén erodálhatja a bizalmat. Ha a szülők gyakran változtatják a szabályokat vagy az elvárásokat, a gyermekek zavarodottak lehetnek, és nem tudják, mire számíthatnak. A következetesség hiánya azt is eredményezheti, hogy a gyermekek nem érzik biztonságban magukat, és nem tudják, hogyan reagáljanak különböző helyzetekben.

3. Túlzott elvárások

A szülők gyakran magas elvárásokat támasztanak gyermekeikkel szemben, amelyeket nehéz teljesíteni. Ha a gyermekek úgy érzik, hogy nem képesek megfelelni ezeknek az elvárásoknak, akkor csalódottak és stresszesek lehetnek. Ez a helyzet azt is eredményezheti, hogy a gyermekek eltitkolják a kudarcaikat vagy problémáikat, mivel félnek a szülők csalódottságától vagy haragjától.

4. Túlzott kontroll

A túlzottan kontrolláló szülők gyakran bizalmatlanságot váltanak ki gyermekeikből. Ha a gyermekek úgy érzik, hogy nincs saját terük vagy autonómiájuk, akkor lázadni kezdhetnek, és megpróbálhatják titkolni a tetteiket a szülők elől. Az ilyen környezetben nevelt gyermekek nehezen tanulják meg, hogyan hozhatnak önálló döntéseket, és hogyan vállalhatják a felelősséget tetteikért.

5. Negatív példák

A szülők viselkedése gyakran mintaként szolgál a gyermekek számára. Ha a szülők maguk sem bíznak másokban, vagy gyakran beszélnek másokról negatívan, a gyermekek is hajlamosak lehetnek a bizalmatlanságra. A gyermekek megfigyelik a szülők interakcióit és reakcióit, és ezek alapján alakítják ki saját viselkedésüket és hozzáállásukat.

Hogyan lehet javítani a bizalmat?

Nyitott és őszinte kommunikáció: A szülőknek érdemes törekedniük arra, hogy meghallgassák gyermekeiket, és komolyan vegyék az érzéseiket és problémáikat. Fontos, hogy a gyermekek érezzék, hogy bármilyen témáról beszélhetnek a szüleikkel anélkül, hogy ítélkezéstől vagy kritikától kellene tartaniuk.
Következetesség és kiszámíthatóság: A szülőknek érdemes következetesnek lenniük a szabályok és elvárások terén. Ez segít a gyermekeknek biztonságban érezni magukat, és jobban megérteni, mi várható el tőlük.
Reális elvárások: A szülőknek reális és elérhető elvárásokat érdemes támasztaniuk gyermekeikkel szemben. Fontos, hogy elismerjék és megünnepeljék a gyermekek sikereit, még akkor is, ha azok kisebbek.
Autonómia támogatása: A szülőknek érdemes teret adniuk a gyermekeiknek, hogy önálló döntéseket hozhassanak, és megtanulják a felelősségvállalást. Ez segít a gyermekeknek abban, hogy magabiztosabbak legyenek és jobban bízzanak önmagukban.
Pozitív példamutatás: A szülőknek érdemes tudatosan pozitív példát mutatniuk a bizalom és a tisztelet terén. Ez magában foglalja a másokkal való kedves és tiszteletteljes bánásmódot, valamint a nyitott és őszinte kommunikációt.

Összefoglalva, a gyerekek bizalmatlansága a szüleik iránt számos okra vezethető vissza, de megfelelő kommunikációval, következetességgel és támogatással javítható a kapcsolat. Fontos, hogy a szülők figyeljenek gyermekeik igényeire és érzéseire, és pozitív példát mutassanak a bizalom és tisztelet terén.

Hogyan alakítsa ki a gyermek a bizalmát a szülő felé?

A szülők és gyermekeik közötti bizalom kialakítása és fenntartása alapvető fontosságú egy egészséges és harmonikus családi kapcsolat megteremtéséhez. A bizalom mindkét fél részéről munkát és odafigyelést igényel. Az alábbiakban néhány lépést és tanácsot mutatunk be, amelyek segíthetnek a gyermekeknek abban, hogy jobban bízzanak a szüleikben.

1. Nyílt kommunikáció

A nyílt és őszinte kommunikáció alapvető a bizalom kialakításához. Fontos, hogy a gyermekek bátran megosszák gondolataikat, érzéseiket és kérdéseiket a szüleikkel. Ehhez a szülőknek türelmesen és ítélkezés nélkül szükséges meghallgatniuk gyermekeiket.

Bátorítás: A szülők bátorítsák gyermekeiket, hogy beszéljenek az érzéseikről és a problémáikról.
Figyelmes hallgatás: A szülők figyelmesen hallgassák meg a gyermekeiket, anélkül, hogy közbevágjanak vagy elítélnék őket.

2. Következetesség és megbízhatóság

A gyermekek akkor bíznak meg a szüleikben, ha azok következetesek és megbízhatóak. Ez azt jelenti, hogy a szülők betartják az ígéreteiket, és következetesen viselkednek a különböző helyzetekben.

Ígéretek betartása: A szülők csak olyan ígéreteket tegyenek, amelyeket be is tudnak tartani.
Szabályok és következetesség: A szülőknek következetesen érdemes be tartaniuk a családi szabályokat, és egyértelműen szükséges a a határokat megszabniuk, és betartaniuk.

3. Empátia és megértés

Az empátia és a megértés kulcsfontosságú a bizalom kialakításában. A gyermekeknek fontos tudni, hogy a szüleik megértik és támogatják őket, függetlenül attól, hogy milyen problémákkal küzdenek.

Érzelmek elfogadása: A szülők fogadják el és érvényesítsék gyermekeik érzéseit.
Támogatás nyújtása: A szülők támogassák gyermekeiket a nehéz helyzetekben, és segítsenek nekik megoldásokat találni.

4. Közös időtöltés

A közös időtöltés erősíti a kapcsolatot és növeli a bizalmat. Fontos, hogy a szülők és a gyermekek rendszeresen töltsenek együtt minőségi időt, amely során közelebb kerülhetnek egymáshoz.

Családi programok: A szülők szervezzenek közös családi programokat, mint például kirándulások, játékestek vagy közös étkezések.
Egyéni figyelem: A szülők külön-külön is töltsenek időt minden gyermekükkel, hogy személyes kapcsolatot alakíthassanak ki velük.

5. Pozitív visszajelzések

A pozitív visszajelzések és az elismerés erősítik a gyermekek önbizalmát és növelik a szülők iránti bizalmat. Fontos, hogy a szülők észrevegyék és elismerjék gyermekeik erőfeszítéseit és eredményeit.

Dicséret és elismerés: A szülők rendszeresen dicsérjék és ismerjék el gyermekeik teljesítményét és pozitív viselkedését.
Támogatás a hibákból tanuláshoz: A szülők támogassák gyermekeiket abban, hogy hibáikból tanuljanak, és ne büntessék őket túlzottan a hibázásért.

6. Saját példamutatás

A gyermekek gyakran követik szüleik példáját. Ha a szülők maguk is megbízhatóak, őszinték és empatikusak, a gyermekek is hasonló értékeket sajátítanak el és bíznak majd bennük.

Őszinteség: A szülőknek érdemes őszintének lenniük a gyermekeikkel, még akkor is, ha nehéz témákról van szó.
Tisztelet és empátia: A szülőknek érdemes tiszteletet és empátiát mutatni mások iránt – a megfelelő határok tartásával!- , hogy a gyermekek is ezt a viselkedést sajátítsák el.

A gyermekek bizalmának kialakítása és fenntartása a szülők iránt folyamatos munkát és odafigyelést igényel mindkét fél részéről. A nyílt kommunikáció, a következetesség, az empátia, a közös időtöltés, a pozitív visszajelzések és a saját példamutatás mind hozzájárulnak egy erős és bizalmas szülő-gyermek kapcsolat kialakításához. Az ilyen kapcsolat alapja a kölcsönös megértés és tisztelet, amely hosszú távon is stabil és támogató családi kötelékeket eredményez.

OKTÓBERBEN „SZÜLŐI ÉRTEKEZLETET” TARTOK. Nem rendhagyót, hanem ezzel a témával fogunk foglalkozni. Afféle SZÜLŐKÉPZŐT indítok arról, hogyan érdemes ezt csinálni, és hogyan nem. Szándékosan nem használom a KELL szót, mert nálam semmi sem kötelező, ahogy a saját életedben sem. Azt ÉRDEMES megvizsgálnod, hogy ÉRDEMES-e változtatnod a családon belüli működéseteken? Mert én tudom, hogyan lehet ezt jobban csinálni. Itt érdeklődhetsz a beszélgetős képzésemmel kapcsolatban: https://petkiildi.hu/kapcsolat/