Mit jelent az érzelmi biztonság egy gyermek számára?
Miért fontos a pszichológiai biztonság az iskolákban?
Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye és a gyermek meghallgatáshoz való joga – görgess le az oldalon.
Az iskolai bullying felismerése
Az elmúlt időszakban nagyon intenzíven foglalkoztam gyermekvédelemmel, iskolai konfliktusokkal, bullyinggal, érzelmi bántalmazással és a gyermekek pszichés biztonságának kérdésével.
Szülőkkel, fiatalokkal, pedagógusokkal és különböző intézményi helyzetekkel dolgozva egyre erősebben látom: rengeteg gyermek él tartós érzelmi túlterhelésben, miközben a környezet sokszor még mindig „hisztinek”, „neveletlenségnek”, „túlérzékenységnek” vagy „rossz magatartásnak” címkézi azt, ami valójában segélykiáltás.
Érzelmi biztonság az iskolákban
A gyermekek érzelmi túlterhelésének kezelésére fontos lenne a figyelem és a támogatás biztosítása. Érdemes volna pedagógiai programokat kidolgozni, amelyek segítik a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztését, és lehetőséget adnak számukra a kifejezésre. A szülők és pedagógusok közötti kommunikáció javítása szintén elengedhetetlen, hogy a gyermekek szükségletei megfelelően legyenek kezelve. Az empátia és a megértés kulcsszerepet játszik abban, hogy a gyermekek biztonságban érezzék magukat, és kifejezhessék érzéseiket, anélkül, hogy címkéznék őket.
A gyermekvédelmi jelzések során újra és újra azt látom, hogy a szülők jelentős része végül félelemből kihátrál a folyamatból. Emberileg és szakemberként ezt sokszor meg tudom érteni. Egy szülő félhet a retorziótól, a gyermekét érő további terheléstől, az intézményi konfliktusoktól vagy attól, hogy gyermekét megbélyegzik az iskolai közegben.
Jelzőként azonban ezt sokszor nagyon nehéz elfogadni. Mert miközben a gyermekek érzelmi biztonságáról beszélünk, gyakran maguk a felnőttek sem érzik magukat biztonságban a rendszerben.
És ez nemcsak a szülőkre igaz.
Sok esetben a pedagógusok, az iskolapszichológusok vagy más segítő szakemberek részéről is megjelenik a félelem, a túlterheltség, az eszköztelenség vagy az intézményi nyomás. Szakemberként ezt is meg tudom érteni. Tudom, hogy a folyamatos konfliktusok, a kiégés, a támogatás hiánya és a rendszer szintű bizonytalanság sokakat elhallgattat.
De gyermekvédelmi jelzőként ezt hosszú távon nem lehet természetes állapotként elfogadni.
Egy gyermek érzelmi biztonsága nem múlhat azon, hogy a körülötte lévő felnőttek mennyire félnek megszólalni.
Nekünk, szakembereknek is szükségünk van érzelmi biztonságra, szakmai támogatásra, együttműködő intézményi háttérre és a szülők elkötelezettségére. Egy valóban biztonságos gyermekvédelmi rendszer nemcsak a gyermekeket védi, hanem azokat a felnőtteket is, akik megpróbálnak kiállni értük.
Ifjúsági coachként, mentálhigiénés konzulensként és emberjogi nevelőként az elmúlt években egyre mélyebben kezdett foglalkoztatni az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, különösen annak hétköznapi gyakorlati érvényesülése Magyarországon. Bár hazánk 1991 óta részese az egyezménynek, mégis nagyon kevés szó esik arról, hogy a gyermekeknek nemcsak testi, hanem érzelmi biztonsághoz, meghallgatáshoz és méltósághoz is joguk van
A gyermekek véleménynyilvánításhoz való joga, az érzelmi biztonság, a megalázásmentes kommunikáció, a bullying elleni védelem vagy a pszichés bántalmazás felismerése még mindig nem része igazán a hétköznapi társadalmi párbeszédnek. Pedig ezek a kérdések hosszú távon meghatározzák a gyermekek önértékelését, kapcsolati működését, stresszkezelését és mentális egészségét.
Az elmúlt időszakban számos olyan történettel találkoztam, ahol:
- a gyermek tartós iskolai szorongással küzdött,
- több gyermeknél depressziót diagnosztizáltak,
- több gyermeket magára hagytak,
- több gyermeket megszégyenítettek,
- gyermekvédelmi jelzéseket nem tett senki,
- a szülő egyedül próbált segítséget kérni,
- a gyermek jelzéseit bagatellizálták,
- a bullyingot „gyerekes konfliktusnak” nevezték,
- az érzelmi túlterhelést fegyelmezési problémaként kezelték,
- vagy a gyermek egyszerűen elveszítette a bizalmát a felnőttekben és nem szólt semmit.
Sokszor nem „rossz gyerekekről” van szó, hanem túlterhelt idegrendszerekről, sérült kapcsolati dinamikákról és olyan gyermekekről, akik hosszú ideje próbálják jelezni, hogy valami nincs rendben.
A gyermekvédelmi munka során egyre erősebben látom azt is, hogy az érzelmi bántalmazás felismerése Magyarországon még mindig rendkívül nehéz. A társadalom sokszor csak a látványos vagy fizikai bántalmazást tekinti valódi problémának, miközben a rendszeres megszégyenítés, megalázás, kiközösítés, érzelmi érvénytelenítés vagy pszichés nyomás hosszú távon ugyanúgy komoly sérüléseket okozhat.
A „túl érzékeny”, „figyelemhiányos”, „problémás”, „neveletlen” vagy „hisztis” címkék mögött sokszor szorongó, túlterhelt vagy tartósan meg nem értett gyermekek állnak.
Különösen fontosnak tartom az érzelmileg biztonságos kommunikációt a családokban és az oktatási intézményekben is. A gyermekek idegrendszere nem attól tanul meg szabályozni, hogy letiltjuk az érzéseiket, hanem attól, hogy valaki segít nekik biztonságban megérteni és feldolgozni azokat.
Ezért kezdtem el gyermekvédelmi edukációs anyagokat, workshopokat és hosszabb pszichológiai témájú írásokat készíteni szülőknek, pedagógusoknak és fiataloknak:
- bullying és kiközösítés,
- szorongó kamaszok támogatása,
- érzelmi érvénytelenítő környezet,
- kapcsolati minták,
- családi dinamikák,
- online bántalmazás,
- gyermekjogok,
- valamint érzelemszabályozási nehézségek témájában.
Hiszem, hogy a gyermekvédelem nem kizárólag intézményi feladat. Hanem társadalmi felelősség is.
A gyermekek érzelmi biztonsága nem felejthető téma. Nem túlérzékenység. Nem divat. Hanem hosszú távon társadalmi, emberi és generációs kérdés.
Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy a gyermekek megtanulják-e:
– biztonságban vannak,
– számít a hangjuk,
– és vannak felnőttek, akik valóban meghallják őket.
A gyermekek érzelmi biztonsága nem luxus, hanem alapvető szükséglet. Ha úgy érzed, gyermeked tartós szorongással, iskolai konfliktusokkal vagy érzelmi túlterheléssel küzd, keress bizalommal.
