Érezted már azt, hogy sietned kell, mert attól félsz, hogy lemaradsz valamiről?
A veszteségtől való félelem
Most nem konkrétan arra a helyzetre gondolok, amikor már a birtokodban van valami és attól félsz, hogy azt elveszíted, hanem azokra a helyzetekre, amikor még nincs is az a valami a birtokodban, de mégis attól félsz, hogy nem lehet a tiéd.
Ilyen dolog lehet maga az idő vagy egy élmény, amitől félsz, hogy elmulasztod. Ezért az életed állandó rohanásban telik, sietsz, mert attól tartasz, hogy lemaradsz valamiről.
Én pont az ellenkezőjét gondolom: ha sietsz, lemaradhatsz azokról az apró élményekről, amelyek pont a részletekben rejlenek.
Abban a tudatban élni, hogy sietned kell, vagy siettetned kell a környezetedben élőket nagyon fárasztó és frusztráló tud lenni, nemcsak neked, hanem a családodnak is. Az állandó feszülés, és az, hogy nem szánsz időt arra, hogy megpihenj, fizikailag is megbetegíthet téged. A „Siess” mint egy parancsként él a fejedben, amelyet hozhatsz egy rossz beidegződésként a gyerekkorból is (TA Driverek). Az esetek többségében valóban onnan tart veled ez a gondolat, és kísér téged egy életen át. De hosszú távon ez nemcsak fizikailag rombolhat, de kiégéshez is vezethet. Itt említeném meg azt is, hogy ezt a rossz beidegződést a gyermekeidre is bélyegként ragasztod „fel”, és felnőttként ugyanúgy tovább rohannak majd, és ettől nem lesznek felhőtlenül boldogok. Ezek a felismerések segíthetnek neked abban, hogy változtass!
Mit lehet tenni?
Állj meg egy pillanatra. Vagy akár többre.
Iktasd be az „én időket” heti több alkalommal a napi rendedbe, és ha a már beiktatott magadra szánt időt egy tárgyalás vagy bármilyen más esemény keresztül akarja húzni, akkor mondj nem-et! Kezdetben lehet jön a lelki ismeret furdalás e miatt, de hidd el, majd elmúlik. Semmi sem fontosabb annál, hogy TE jól érezd magad, mert akkor a környezetedben élők is észrevétlenül válnak nyugodtabbá.
Ha mindezt nem tudod megtenni „csak úgy” egyszerűen, keress fel és segítek!
