Nem én mondtam ezt a mondatot, csak idéztem.
Nem szeretnék személyeskedni, de egy (amúgy több is) komment megragadta a figyelmemet az egyik posztnál (nem az én írásom) ami szintén a gyermekvédelemről szól a LinkedIn oldalán. Számomra az ilyen kijelentések igazságtalanok és túlzók.
Nem tudok elmenni e mellett (sem), mert azt érzem és látom, hogy a mostani generációt állandóan ba@tatja valaki. Úgy tesznek – főként a szülői kritikus én-ben lévők- mintha egyébként korábban nem lett volna a világban, egy másik generációban kegyetlen fiatal. (A minap hallottam, hogy egy most kb 50 éves férfi anno tizenpárévesen lefejezte egy barátját. Másik generáció.)
Én azt gondolom, hogy a kegyetlenség és az erőszak mindig is része volt az emberi történelemnek, és nem lehet kizárólag egy adott generációhoz kötni. Az idősebb generációk hajlamosak idealizálni a múltat, kritikusan megnyilvánulni, miközben elfelejtik, hogy a saját fiatalságukban is léteztek hasonló problémák.
A mai 8-18 évesekre vonatkozó általánosítás ráadásul igazságtalan, mert nem veszi figyelembe, hogy a többségük kedves, empatikus és tisztelettudó. Az, hogy a közösségi média és a hírek felerősítik a negatív példákat, nem jelenti azt, hogy ez az egész generációra jellemző lenne. Az én gyerekei sosem voltak kegyetlenek.
Valaki? A Ti gyermekeitek kegyetlenek?
Inkább azt lenne érdemes vizsgálni, hogy milyen társadalmi hatások (például családi háttér, oktatás, digitális világ) befolyásolják a viselkedést, és hogyan lehetne pozitív változást elérni.
Kicsit visszakanyarodva a bántalmazásos poszthoz a mellett sem tudok elmenni, hogy egy ilyen hangvételű poszt alatt hogyan mehetnek át elvileg értelmes, felnőtt emberek személyeskedésbe, iróniába, sértegetésbe, beszólogatásba, hogyan lehet elbagatellizálni mások traumáit, érzéseit, mi ez, ha nem kegyetlenség?
Bár elképzelhető, hogy valóban nem kegyetlenség, legyünk jóindulatúak: elképzelhető – én azt gondolom- azok az emberek, akik ilyen stílusban nyilvánulnak meg, azok az emberek hasonló dolgokon mehettek keresztül gyermekkorukban, hasonló képpen nem foglalkoztak velük a szüleik, vagy az adott intézmény. Hasonlóan bántalmazták őket, és ezzel hárítanak a felnőtt korban, mert benyomódik az a bizonyos gomb rajtuk, hiszen a traumáikat cipelik tovább a felnőtt korba, és további károkat okoznak a közösségnek, és a saját gyermekeiknek is – ezzel a hozzáállással.
Ezért jó az érzelmi intelligencia fejlesztés, a traumák feldolgozása, és az asszertív kommunikációs technikák elsajátítása.
Ha nem megy egyedül kérj segítséget!
