Egy egészséges kapcsolat akkor működik JÓL, ha két felnőtt ember között történik a kapcsolódás.
Nem lehet jelen az egyik fél egy házasságban (párkapcsolat, munkakapcsolatra is érvényes!) szülői minőségben, míg a másik fél gyermeki minőségben tartózkodik az őt ért traumák miatt. De az sem működik, ha az egyik fél felnőttben van jelen, a másik fél pedig a gyermekei énjével próbál kapcsolódni. (TRANZAKCIÓ ANALÍZIS, ÉN –állapotok).
Érdekes felismerések ezek.
Ha végképp nem működik egy kapcsolat, mindkét fél mentális állapota romlik, és ha van egy gyermek a „közelben” ő is sérül.
Nem érdemes egymást szidni a másik fél előtt, nem érdemes manipulálni a gyermeket azzal, hogy a másik fél ellen neveled. Merthogy ez is bántalmazás, és a gyermeknek szüksége van mindkét fél jelenlétére az életében. Manipuláció, érzelmi zsarolás, befolyásolás…
S miközben a szülő magával, a saját bajával van elfoglalva, a gyermek nem kap megfelelő ellátást, és nem kapja meg a számára fontos érzelmi biztonságot. Ezt elhanyagolásnak hívjuk, a gyermekbántalmazás egy másik formája. A gyermek nem kerül orvoshoz betegség esetén, nem figyel rá senki, nincs JÓL szeretve. Ne a gyermek vállán sírd ki magad, mert parentifikálod (szülőesíted) és segítség nélkül nem lesz belőle egészséges felnőtt.
De az is lehet, hogy annyira eldurvul a helyzet, hogy elcsattan egy-két pofon, és ez már mindenképpen fizikai bántalmazásnak minősül. Nincs mentség egyikre sem! Nem fogadható el semmilyen kifogás!
Felnőtt évszámmal rendelkezve nem érdemes a gyermekkori traumákra hivatkozni – érdemes feldolgozni, megdolgozni azokat. Tudom, félelmetes, sok sírással, fájdalommal és meglepő felismerésekkel is járhat. Saját tapasztalat, nem a „levegőbe beszélek” éppen.
Ha nem működik a kapcsolatod, azt javaslom, javítsd meg. Fordulj szakemberhez, fordulj befelé, magad felé, ismerd fel a traumáidat, dolgozz rajtuk keményen.
Mert a gyerek MÁSOL. Ha egy rossz párkapcsolatban vagy, ha egy rossz munkahelyi viszony áll fent, ahol folyamatosan megaláznak vagy kihasználnak, akkor a gyermek ezt tanulja meg. Olyan ez mintha félre lenne vezetve, mert azt hiszi így „kell” viselkedni ahhoz, hogy szeressék és elfogadják.
Minden életkorban lehet változni, változtatni – ez is saját tapasztalat. Amiből jó sok van. Vannak saját példáim válás utáni kapcsolat rendezésére, apa-lánya kapcsolat szeretetteljessé tételére. Semmi másra nem volt szükség, „csak” a megfelelő kommunikációs technikák elsajátítására, felelősségvállalásra, felnőtté válásra, hitre, egymás felé fordulásra, és egymás megértésére.
Szóval, ha nem megy válj el, de csináld jól, hogy ne legyenek sérülések, és a gyermek megtanulhassa, hogy nem érdemes benne maradni semmilyen bántalmazó kapcsolatban, tovább lehet lépni, lehet fejlődni. Érdemes példát mutatni.
